|
I.
Jancsi és Mariska
Nem
Jancsi és Juliska… Hanem Jancsi és Mariska. Modern mese ez. Rigó Jancsit pöröli
a felesége. Mintha közönséges királyi hercegnõ volna, pénzt akar Mariska.
Hiában nyafog Jancsi. Hogy az asszony sem volt jobb a Deákné vásznánál. Sõt
alaposan megbosszulta magát Ward Kláráért. A sújtó igazság elõl nem fog
menekülni Jancsi. Csodálatosan kieszelt emberi institúció is a házasság. Az
ember elhagyja az asszonyt. Talál helyette egy világszép másikat. Szárnyára
veszi a hír. Ölébe húzza a jómód. Közben a feleség is éli világát. Azután múlik
az idõ. Elfut a dicsõség. Elfogy a jómód. Elmegy a másik asszony. Kihull a haj.
Megroggyan a láb… És elõáll a feleség. Õ nem hagyja el az embert. Kéri a pénzt,
és joga van hozzá. És alapjában rettenetesen rendjén van ez így.
II.
A bikák érdekében
Úgy
volt, hogy Loubet elnök tiszteletére nagy bikaviadalok tartódnak Madridban.
Mert Madridba készül Loubet elnök. A spanyol munkások pedig megmozdultak a
bikák érdekében. Azt kérik, hagyják ki a vendéglátó programból a bikákat. Ne
lássa a leghumánusabb állam feje, hogy mulat a spanyol, s hogy tudja ölni a
bikákat. E mozgalomnak aligha lesz sikere. Végre is minden ország azt
nyújthatja a vendégeinek, amije van. Mit adjon Spanyolország, ha a bikákat
kíméli? De ez még nem minden érv. Van más is. Tudnak valamit a spanyolok is. A
leghumánusabb államban sem a bikáknak van a legrosszabb dolguk. Az embereknek.
Az állampolgárok nagy részének. Loubet elnök még nagyon emlékszik a
Dreyfus-afférra. Hogy másról ne is essék szó. Látott már Loubet rettenetes
bikaviadalokat bikák nélkül is. Sohse szégyeljék bikáikat a spanyolok. Addig,
míg emberek eshetnek el a modern társadalmak küzdõporondján, nem is kiált
egekre a bikák kiontott vére...
III.
Calvé Emma szalonkocsija
A
diadalmas Carmen, Calvé Emma káprázatos fényû szalonkocsit készíttetett
magának. Ebben utazgat ezután e hódoló világban. Meg is illeti ez õt. Sarah
Bernhardt-ról azt beszélik, hogy egy ezüst tálat tölt meg arannyal. Ez a házi
kassza. Mikor kifogy az arany, újra teletölti a tálat. Egy Calvé Emmának pedig
még szalonkocsija se legyen? De van. Szalonnal, ebédlõvel, hálószobával.
Páratlanul pazar kocsi. Sem Pattinak, sem másnak sohasem volt ilyen… Bizet
barátai még emlékeznek a fatális Carmen-premierre. Támolyogva került az utcára
Bizet elõadás után. A nagy bulváron zokogógörcs fogta el. Egy barátja nyakába
borult. Beszélni akart. Csak dadogott. Aztán elbújt a világtól és nemsokára
meghalt. Nem érte meg, mint viszi világgá az õ nagy géniuszát és dicsõségét
Calvé Emma. Szegény Bizet, még tán látni sem látott szalonkocsit soha életében…
Budapesti Napló
1905. október 14.
Pont
|