|
- Bemutató
előadás a Magyar Színházban -
Fényes
Samu megprüszköltette ma azt a budapesti típust, melynek fogalma sincs arról,
hogy Budapesten kívül is élnek még életet, s hogy Magyarországon, rejtetten,
néhol, megvonult az a bájos, naiv, kacagó, derûs világ, mely nagy Jókai
lelkében annyi mesét virágoztatott.
Oh
vidéki kurtanemesek bajos és bájos világa. Én édes emlékek föltámasztásáért
gondolok hálásan Fényes Samura. Füleimnek és szemeimnek hinni sem akartam.
Budapesten? A Magyar Színházban? Szent Trikó birodalmában ez a szûzi levegõ?
A
franciák már régen észlelik. Úgy látszik, törvény lesz ez minden kulturális
életet élõ társadalomra: jön a vidék, ha már a mérték betelt. Mint Bourget
mondja: jönnek azok, akik hisznek. A mi Bábelünket, elromlott Budapestünket
frissítgetõ vidéki litterátus emberek legelejébõl való Fényes Samu. Igazán hívõ
ember. Lelkes és százkezû. Ügyvéd, radikális szociológus, politikus,
publicista. Egyszerre csak elõáll, mint drámaíró. És miközben mindenki azt
hitte, hogy a história az õ dráma-bányája, ír íme egy énekes vígjátékot, mely
újszerû, friss, tiszta és magyar.
Falun,
egyszerû, jó és szûklelkû, egy kicsit duhaj úrparasztok világában él a csöppség. Jókai-féle illatos vadrózsa õ,
szép, pompás kisleány. Az apja bánatában elduhajkodja mindenét, s kivándorol. Õ
pedig eleven zálogképpen kerül egy parlagi, derék legényember rendetlen
portájára. A csöppség õrangyala lesz
ennek a legényembernek. Elveri közelébõl a leselkedõ haszontalanokat.
Rendbeszedi a portáját az õ kis apjának. Persze, végül férj és feleség lesznek.
Visszatér a kivándorolt apa, ki szintén boldog lett. Boldogságban és derûben
olvad meg a keményen, jeges tragikummal induló mese.
Vígjátéknak
nem éppen vígjáték. Néha-néha beletéved ebbe a zsalugáteres, naiv világba a
koturnusos Fényes Samu. Néha túlságos sok a sújtás e magyar világon. Máskor meg
nemcsak naivnak, de naivan naivnak tetszik egy-egy jelenet. Mégis végig
érdekes, kellemesen izgató, kedves ez a darab. A színház talán többet várt
tõle. De elég.
És
a Magyar Színházban el tudták nagyszerûen játszani e darabot. Segítségére jött A csöppség-nek egy bájos és talentumos
színésznõ, M. Harmath Hedvig. Mintha neki, õ érte írta volna a darabot s a
szerepet Fényes Samu. A vendégmûvésznõt méltán ünnepelték egész estén.
Irigyelheti akármelyik színház a Magyar Színházat Örley Flóráért. Kiváló
színésznõ, ki ma egy házsártos gazdasszony szerepében volt páratlanul jeles.
Ráthonyinak volt még nagy sikere. Tóth Stefánia, Boross, Megyeri s valamennyien
illõk e három diadalmas szereplõhöz. Elõkelõ, telt ház, sok taps, sok kihívás,
sok virág.
Budapesti Napló
1905. október 15.
Dyb
|