|
Somló
Sándor dobni akart valamit az irodalomnak, s fölújította Rákosi Jenõnek egyik
híres, kedves és nemes darabját, A szerelem iskoláját.
Egy
pillanatig sem hisszük, hogy Rákosi Jenõnek öröme tellett a mai estében. Nagyon
robotos munka volt ez a repríz. Méltatlan Rákosi Jenõhöz, s méltatlan a pompás
poézisû, derûs filozófiájú, romantikus, igazán irodalmi alkotáshoz.
Egy
nagy haszna volt a publikumnak a mai estébõl. Láthatta, amit Rákosi Jenõ is
fájdalommal láthatott. Ezernyolcszázhetvennégy óta nem jött meg a hallása a
Nemzeti Színház dicsõ gárdájának. Egyen-ketten vannak újak. De a süketfajdok
uralkodnak itt. A lelketlen, különös, handabandázó, szavaló lények. Józan,
szép, igéivel is ható poézisát ma sem értették meg Rákosi Jenõnek.
Hogy
szavaltak, hogy szavaltak. Élükön talán legjobban P. Márkus Emma, akinek megvan
az a talentuma is, hogy a világ legrosszabb színésznõje is tud lenni. Mint
ahogy kivételesen nagyszerû is. Rákosi Szidi, Gerõ Lina, Odry, Gál és Molnár:
õk voltak megértõk, ízlésesek és az irodalomtól nem idegenkedõk. Gyatrák és
rosszak a többiek valamennyien.
Tele
volt a színház. A publikum még ilyen elõadás mellett is tudott szívvel hódolni
Rákosi Jenõ elõkelõ géniuszának.
Az
illusztris szerzõt sokszor szólították a lámpák elé.
Budapesti Napló
1905. október 16.
|