|
I.
Hakon király
Bájos
ez a dolog. Hónapokig nagy volt a töprengés Norvégiában. Mit csináljon magából
a kis északi ország? Republikánus monarchiát, mint Anglia? Monarchikus
respublikát, mint Franciaország? Republikánus respublikát, mint Svájc?
A
monarchia gyõzött. Már szinte biztos, hogy Károly dán herceg lesz a norvégek
királya. Már neve is van. Õsnorvég neve: Hakon. Hát van gyönyörûbb intézmény a
királyságnál? Már a dán herceg tudja, hogy õ iszonyú norvég. Már a neve is
norvég. Már Norvégia repesõ örömmel várja a legelsõ norvég embert. Bájos ez a
dolog. És a népek örökké gyermekek maradnak…
II.
Zálogházak Japánban
Szegény
Japán… Egy Spencernek, egy Ibsennek fájdalmas derût szerezhet, mikor egy
õsállapotú népet lát mohón áttérni a mi kultúránkra. Spencer beszélt is errõl
sokat élete utolsó éveiben. Éppen Japán révén. Hejh, a kultúra kötelesség. De
fájdalmas kötelessége az emberi nemnek. Sok új kínnal kell azért megfizetni. De
Japán fanatikusan vette a dolgot. Egy csúfolódó francia újságíró írja, hogy
például Japán fejébe vette a nõi fegyházakat, mivel ilyen fegyházak Európában s
Amerikában is vannak. Nõi fegyenc alig akadt Japánban. Ott még a nõk képtelenek
nagy, bûnös cselekedetekre. Valósággal toborozni kellett a fegyházba. De
legalább nõi fegyházat is mutathatott az idegennek Japán. A civilizációnak ez a
rettenetes, beteg szomjazása meghozta a gyümölcsöket. Oh, veszettül modern
ország már Japán. Kell bizonyság?… Az utolsó években úgy termettek a zálogházak
Japánban, mint a gomba. Ezidõszerint ez a legjobb üzlet Japánban. Hiába: nagy
dolog a civilizáció, a kultúra, a modern élet. És drága.
III.
A teremtés ura
A
teremtés ura, mint a férfiúi embert csúfolják, galád szokásai közé mostanában
egy újat vett föl. Nincs nap, mikor hír ne jöjjön valami affélérõl, hogy egy
férfiú magával vitt a halálba egy nõt. Neki meg kell halni. Hogy könnyebben
induljon útra, s hogy romantikával aranyozza be gyáva és szennyes voltát, magával
csal vagy erõltet egy nõt. De ez nem minden. Egyre sûrûbb az eset, hogy a
teremtés ura megbeszéli a kettõs öngyilkosságot a balek nõvel. Elõször megöli a
nõt. Ekkor õ megijed és életben marad. Most Németországban történt ilyen eset.
Pláne két szentimentális nõvért ölt meg egy férfiú. Aztán jelentkezett a
rendõrségen. Közben rájött, hogy élni a börtönben is jobb, mint nem élni… A két
némbert persze nem lehet feltámasztani. A nõknek pedig megjöhetne már az eszük.
Beláthatnák, hogy a teremtés ura a legtöbbször hitvány, kis állat, amikor a
halálról beszél. Ha pedig van köztük kivétel, e kivételek megérdemlik, hogy -
egyedül haljanak meg. Sõt azt is, hogy éljenek.
IV.
Baneth Budapesten
Baneth
Sándor Budapestre érkezett.
Kik
reszketnek?…
Budapesti Napló
1905. október 20.
Pont
|