|
I.
A hamis szentek
Az
Egyház eddig megtûrt az igazi szentek sorában néhány hamis szentet is. Szent
Philoménát például. Meg aztán sok nem autentikus kép, szobor s ereklye elõtt
térdeltek eddig a hívõk. Mindez rendjén volt eddig, de ezután nem így lesz.
Pius pápa revideálta a szentek névsorát, s már Nápoly templomából kihordták a
fölösleges szent dolgokat. Azt hinné az ember, hogy ennek az egyszerûsítõ
reformnak örülni fog az áhítatos tömeg, mely az igazi, szentek erdejében is
könnyen eltévedhet. És nem így van. Az áhítatos tömeg követeli az õ szentjeit.
Neki nem sok a szentek száma. Az áhítatos tömeg szent Philoménát sem engedi el.
És a legapokrifabb ereklyét sem. És Nápoly áhítatos tömegének igaza van. Vagy
minden, vagy semmi. Az áhítatos tömegnek aggodalmas sejtése van. Ma nekem,
holnap neked. Ma Philoménát tagadják meg, holnap talán Szent Antalt. Soha sincs
elég a szentekbõl és soha el nem fogy a sancta simplicitas.
II.
A drága Rostand
Egy
párizsi folyóirat hirdeti, hogy nagyon drága ember a Cyrano írója, Rostand. A
folyóirat százezer frankot ígért Rostandnak, ha megengedi, hogy legelõször
közölje új darabját, Chanteclert. Ezt a horribilis honoráriumot Rostand
visszautasította. Micsoda reklám ez annak a folyóiratnak, s micsoda reklám
Rostandnak. Valakinek, aki az ötletet kifundálta, mindaketten fizethettek. Ha
nem is százezer frankot, de csinos summát.
III.
Az új Eremits-eset
Hogy
én vagyok, ez már azt jelenti, hogy
útjában vagyok másnak. Ha pedig nékem jól megy dolgom, nagyon bajos dolog, hogy
ne másnak a rovására menjen jól.
Gazdagodni bajos úgy, hogy valaki attól ne szegényedjék. Mert hát ilyen csúnya
harc az élet s nagyon kevés benne a názáreti lélek. Ellenben annál több az erõ
vallásának a híve. Különösen elmaradtabb társadalmunkban. Különösen, ahol a
gyöngékkel nem sokat törõdnek… Mindez a véres Miloszavljevics-eset elé
tartozik, mely dermesztõ megismétlõdése az Eremits-esetnek. Az Eremitsek
látják, hogy ésszel és erõvel vagyont lehet szerezni. És az Eremitsek vagyont
szereznek. Az Ulrichok meg azt látják, hogy az Eremitseket agyon lehet verni.
Hát agyonverik õket. A szerb vér bosszús és tüzes vér, de logikus természetû
vér. Ha Ulrichot is fölmentik majd az esküdtek, sor kerül a többi
Miloszavljevicsre is. Az erõszakos gazdagodástól pedig mégsem fognak megijedni
az emberek. Sem Bácskában, sem sehol. Hanem igaz, hogy gazdagodni jó. Az is
igaz, hogy a szegény emberen legkönnyebb meggazdagodni. Az is igaz, hogy az
élet - harc. De itt az ideje gondolkozni arról, hogy jobban vigyázzunk a kis
emberekre. Nem lehetetlen, hogy Miloszavljevics nem volt egy második Eremits. De
Eremitsek mindenütt vannak, s ha nem is ölnek mindenütt olyan könnyen, mint a
szerbek közt, föl kellene már menteni az Ulrichokat az ölés alól. A bosszú
rettenetes mûve alól. Mert az esküdtszéki fölmentés nem panacea…
Budapesti Napló
1905. október 22.
Pont
|