|
I.
A „szép Matild”
Kellett-e
Vitte grófnak világhistóriát csinálni? Ha békés beamter marad Vitte gróf, nem
tudja ma az egész világ, hogy a feleségének túltüzesen udvarolt õ már akkor,
mikor a felesége nem volt a felesége. Hogy a szép Matild „szép Matild” volt, s
olyan szép volt, hogy néha hivatásból volt szép. Mindezt ma tudja az egész
mûvelt és mûveletlen világ. Nincs olyan világrengetõ esemény, mely végül is ne
kulmináljon egy nemi vagy egy zsebi ügyben. Mikor Mandzsúriából a
legszenzációsabb harctéri hírek érkeztek, a világsajtó két napig elévõdött azon
a kis híren, hogy a volt és visszahívott szentpétervári japán nagykövetnek
viszonya van Szada Jakkoval, a gésák gésájával, a nagy japán színmesternõvel.
És talán ki se tör a háború, ha a nagykövet úr nem kívánja szívszorongva
viszontlátni a japán Márkus Emmát. Mandzsúriából folytonosan érkeztek a
szerelmi és zsebügyi hírek. Nagyhercegekrõl és japán fiúkról. A világtörténelem
emlékeztet bennünket arra, hogy minden emberi dolgok között a szerelem és a
pénz a fõpozitívumok. De ez a „szép Matild”-ot nem vigasztalhatja meg. És nagy
igazságtalanság is történt Vitte grófnõvel. Az ura megmenti Oroszországot.
Beleírja magát a világhistóriába. Erre az egész világnak meg kell tudnia, hogy
Vitte grófnõ valamikor csak „szép Matild” volt és hogy valamikor nagyon
merészen élt. Még ha nem volna igaz, el lehetne tûrni. De hátha csakugyan igaz
volt?
II.
A kegyes sajtóhiba
Az
ólombetûkben lélek lakik. Néha sírnak az ólombetûk, mikor elmeszegénységekért
kell glédába állniok. Máskor pedig elfogy a türelmük, s maguk korrigálják meg
az ügyefogyott gondolatot, vagy eltemetik egészen. Olykor pláne irigyek a
betûk. Nagyon sokszor malíciózusak. Néha-néha pedig kegyesek is. Ilyen
kegyességérõl a betûknek lesz itt szó. Egy kegyes sajtóhibáról. Néhány
hazaárulót kineveztek most fõispánnak. Arad vármegyének is jutott egy. A betûk
kegyes hangulatban voltak. Gondolták: hátha ismét ügyetlen és életlen lesz a
honmentõ elme. Hátha nem tud újra közhelyeken kívül mit sem összeszedni.
Legyünk kegyesek. És a kegyes betûk elszabadítottak egy kegyes sajtóhibát. Arad
vármegye helyett Arad vérmegye került ma a hivatalos lapba.
Herkulesre, az elsõ finom és mély ötlet volna ez mostanában. Meg kell fogni
azoknak, akik már nagyon unalmasak az õ hazaffyasságukban. Lármázni, rossz
hazafias verseket írni, szitkozódni… Megértjük. Nem éreznek. Tehát lelketlenek.
Íme egy kegyes és szellemes sajtóhiba segít rajtuk. Meg kell fogni:
-
Lám, lám, a kormány nem is titkolja, hogy Arad vármegyébõl ismét Arad vérmegyét
akar csinálni.
III.
Új Báthory Erzsébet
Szörnyû
hír ez. Minket is a szörnyûsége fogott meg. Barnbeckben letartóztatták egy
leánynevelõ intézet igazgatónõjét. Ez a nõ meggyilkolta tizenöt növendékét.
Micsoda
veszett szörnyeteg lehetett? Nem tudjuk. Vérüket vette? Hirtelen õrületében?
Vagy kajánul benne lappangott már régen valami irtózatos lelki veszettség?…
Szörnyû hír ez. Tessék elgondolni. Ma, ma, mikor majd megbolondulunk a
kultúrtársadalom nagyszerûségétõl. És ez megtörténhetik. Kisleánykáikat viszik
szeptemberben az elõkelõ szülõk az elõkelõ intézetbe. A selymes, a finom, az
elõkelõ, a nemes kultúrdáma, az igazgatónõ átveszi s lemészárolja õket…
Budapesti Napló
1905. október 25.
Pont
|