|
I.
Zola nevû ló
Petõfinek
keresztelte egyszer turfon futó lovát egy elõkelõ sportférfiú. Egyszer,
véletlenül résen látszott lenni a jó ízlés. Zúgás támadt e keresztelés ellen, s
a sportférfiú bókolva és udvariasan Pardonra anabaptizálta a lovát. Akkor mi
nagyon örültünk. Úgy éreztük, hogy Magyarországon immár eleven
tömeg-lelkiismerete van az intellektuális kultúrának. Hogy európai ízlés,
artisztikum és kultúra ellen itt senki hangosan nem vétkezhet. És olvassuk,
hogy Zola nevû ló fut a magyar gyöpön. És nem hallunk egy tiltakozó szót sem.
Sõt esküszünk, hogy Ibsen, sõt Tolsztoj nevû lovon is vesztegethetné a pénzét a
magyar publikum. Nincs nekünk bizony még a vérünkben semmi az ideák
tiszteletébõl. Még e nagy kultusznak primordiális fajtája sincs: a nevek
megbecsülése. Zola minden kultúremberé. Mint ahogy Petõfi is. És ha Zola lehet
nálunk ló, az bizony igazolja Eötvös Károlyt, hogy lovas nemzet volnánk, de
lovagiasak nem vagyunk, és igen kevés számban találtathatnak nálunk az igazi
kultúremberek… Egyébként pedig legalább is százezer ember ismeri e Zola nevû
lónak nacionáléját és értékét. Az ember-Zoláét talán néhány száz. Míg ez a kis
arány meg nem változik, nincs is értelme semmi beszédnek.
II.
Arthur Meyer esete
Nagyon
mulatságos eset az Arthur Meyer esete. Ez az úr párizsi lapszerkesztõ és
laptulajdonos. Igen hatalmas úr. Lapja az isten kegyelmébõl való királyság
visszaállításáért küzd s a tridenti zsinat szellemében mindenféle eretnekek
ellen. Mert fanatikus híve az anyaszentegyháznak Arthur Meyer, mióta fejét
keresztvíz érte. Hogy mi lehetett elõbb, nem eléggé óvatosan választott neve
sejtteti. De õ a royalisták kedvence ma. És olyan szerencsés fráter, aki már
nem egészen ifjan egy szépséges, ifjú grófkisasszonyt kapott feleségül, vért a
Stuartok vérébõl. Most már ha valaki valamikor (mit kerülgessük?) zsidó volt,
áldást kapott a pápától, iszonyú szerencsét aratott a szerelemben, azt várná az
ember, hogy az üzlethez is ért. Arthur Meyer pedig összes szerzett vagyonát
elvesztette a Croznier-krachban. A klerikális és nacionalista cégérû üzleti
vállalatok összeomlottak, s Arthur Meyer ma nagyon szegény ember. Malíciózus
volt hitsorsosai persze azt mondhatnák erre, lehetetlen is, hogy valaki a
mennyei üdvösséget is megnyerje, s az üzletben is szerencsés legyen. De mi csak
naivan csodálkozunk. Valaki Arthur Meyer legyen, s éppen csak az üzlethez ne
értsen…
III.
Az új Korán
Milyen
csodálatosan változik a világ és milyen igaza van e klasszikus közhelynek: A
nos mutamur. Különös érzésekkel olvassuk a Budapesti Közlöny-t s benne a
baptisták katekizmusát. Íme, egy új vallás indul hódító útjára. Egy új
szabályozása az embernek az Univerzummal szemben. Egy új világfelfogás. Egy új
Olümposz népe. És ez új vallás mindjárt elismertetésekor a hivatalos lapba
kerül. A baptistáknak az 1905. november 4-iki Budapesti Közlöny az, ami a
mohamedánnak a Korán. Idézni fognak belõle. És lelkek fognak szerinte az Ég
felé emelkedni. Régen e világot borította vérbe és lángba egy új vallás
föltûnése. Csodák történtek. Ma a hivatalos lap tudatja az érdeklõdõket, hogy
az Égbe egy új vallás ígér utazást a hívõknek…
Budapesti Napló
1905. november 8.
Pont
|