|
Az Egyetemi Kört bezárták, mert
politizált. A kör elnöke lemondott, mert politika nélkül nem elnökösködhetik.
Az ifjúságot nem bántja a kör sorsa, mert tovább politizálhat. Mi itt lenn
várjuk az Országos Diákszövetséget; várjuk, de hasztalan, mert odafent az
Egyetemi Kör vezetői elpolitizálták.
Ezek a tények.
Gondolkozzunk felettök egy kissé.
A politikai helyzet olyan, mely a nemzet
minden orgánumának közreműködését megkívánja.
Az egyetemi ifjúság, melynek
állásfoglalási jogát elvitatni nem lehet, belevetette magát a pártok
küzdelmeibe. Állást foglalt!
Helyesen-e vagy nem - arról lehet
vitatkozni.
Mi itt lenn nem politizálunk, mégis van
missziónk. Az ideál nem mindig politikai elv, s a politika egyik formájában sem
valami ideális.
No
de efelett ne vitatkozzunk!
A
pesti egyetemi ifjúság részt kért a politikából, s voltak elõzékeny úri
emberek, kik ezt a részt kegyes szívvel megadták.
Meg
vagyok gyõzõdve, hogy az ifjúságot nemes idealizmus, lángoló hazaszeretet,
igazi lelkesedés vezette, de ha a látszat más motívumokat is mutat, ki tehet
róla?
Ez még nem lett volna baj. Az ifjúságnak
hasonló szereplése mindig volt. Sajátja ez az ifjúi hevülékenységnek.
De miért vitték be a politikát az Egyetemi
Körbe? Miért kockáztatták ezzel az egész ifjúság érdekeit s ezek között a
legvitálisabbat: a diákszövetség sorsát?
Ne vádoljon senki e kérdésért
opportunizmussal.
Vannak olyan érdekek, melyeket kockáztatni
semmiféle célért nem szabad. Annyival inkább, mert ez a szövetség az, amely
biztosítaná éppen az ifjúság állásfoglalásának eredményét, véleményének súlyát,
gondolkozásának függetlenségét.
Ezt a célt eltéveszteni könnyelmûség,
valóságos bûn.
De az Egyetemi Körnek nagyobb baja is van.
Nagyon jól emlékszem a reformpárt
megalakulására.
Nagyon megörültünk mi annak idelent.
Elvei, kitûzött céljai mind meghódítottak
bennünket, s lelkünkbõl örültünk, mikor ez a párt gyõzelemre jutott.
Azóta sem volt okunk örülni.
A szép elvekbõl, ígéretekbõl csak egy
valósult meg: a zsidókat már nem ütik.
No hát ez is eredmény!…
De talán nem nagyon sok?…
Mit váltottak be a többi ígéretbõl?
Semmit!
Azért nem az elveket okozzuk.
A vezetõk a hibásak.
Még mindig a gyõzelmi mámort
élvezik. A mámor pedig nem szül gondolatokat.
Az új s már lemondott elnökrõl,
Ludwig úrról azt kell tartanunk, hogy a pártnak egyik kitûnõsége, s mégis e
kitûnõ férfiú programjának melyik a legkiemelkedõbb része?
- Az Országos Diákszövetség?
Nem!
- Diák-konzulátusok?
Nem!
-
Egyetemi otthon?
Nem!
-
A menza fejlesztése?
Nem!
-
A pusztaszeri emlék?
Nem!
-
Teaestélyek meghonosítását tartotta a legelsõ ifjúsági eszmének a tisztelt
exelnök úr!
Hallják az urak odafent!
Mi eredményt akarunk, nem parádét.
Haladást és nem politikát. Munkálkodást és nem barátságos teaestélyeket.
Idelent már zúgolódnak, és kezdenek igazat
adni az ifjúsági ügyek egyik jó ismerõjének, aki egy mondásával az egész vidéki
ifjúság hangulatát tolmácsolja.
Evvel a nyilatkozattal végzem én is
reflexióimat, s ajánlom ezt az egyetemi vezetõség figyelmébe:
„Inkább üssék a zsidót, csak dolgozzanak
is valamit!”
Vigyázni kell, nehogy ez a röpke
nyilatkozat programunkká váljék!
Debreczeni
Főiskolai Lapok 1899. január 20.
Ady Endre
|