I.
A hazug Poe
Poe
Edgárt újra kizárták a Dicsõség templomából. New-York egyik egyeteme tartja e
templomot. Szimbólikus templom ez, s Poe Edgárt már másodszor zárták ki belõle.
Nem való a Franklinok, Washingtonok, Lincolnok, Longfellow-k, Cooper-ek és a
többi nagyok társaságába. Talán mert kissé nem polgári életet élt? Dehogy. A
halott poétának még New-Yorkban is megbocsátják már a polgári és morális
gyöngéit. Poe Edgár azért nem kerülhet a Dicsõség templomába, mert - hazugak a
versei. Így szól az ítélet és meghatva gondolunk szegény Allanra. Míg élt, azt
tartották róla, akik a zsenit megértik, hogy költõnek - isten, de embernek -
disznó. És nem igen szerettek vele az emberek szóbaállani. Most, mikor már
régen-régen elporlott, megbocsátanák neki a magánéletét, de lehazugozzák a
verseit. A világ még a halott poétához sem tud könyörületes lenni ha a - maga
életét merte élni.
II.
Merelli asszony
Nagyon
szép volt, okos és szellemes. Szerette a verseket. Imádta Nietzschét Elhagyta
az urát. Föllépett a színpadon. Mindent megpróbált. És nem tudott karriert
csinálni. Már tudniillik olyan karriert, amilyet egy vidám, szép, bûnös párizsi
nõ akar. Megszökött Galleyval, a milliomos sikkasztóval. Visszahozták Párizsba
õket. És azóta Merelli asszony - szerencsés nõ. Színházaktól kap ajánlatokat.
Milliomos uraktól. Férjhez mehet, ha akar. Mindent elérhet. Egy
leánynevelõ-intézet pláne direktrisznek hívja. Hát még ez volna a legszebb. Ha
Merelli asszony ezt az ajánlatot fogadná el. Gyönyörû elõadásokat tudna tartani
a kisleányoknak. Hogy milyen morális az élet, s milyen sokra viheti egy
vállalkozó nõ.
III.
Károly - Károly marad
Úgy
volt, hogy Károly herceg Hakon lesz, ha norvég király lesz. Az már bizonyos,
hogy norvég lesz. A legelsõ norvég ember lesz õ. Új királyi zászlója lesz s új
címere. Mindent otthagy Dániában s új ember lesz belõle. Egy más ember. A
norvégek pláne azt akarták, hogy a neve is más legyen. A norvég nemzeti
királyok neve: Hakon. Károly herceg sokat töprengett, s végre is úgy
határozott, hogy a férfiasságának tartozik valamivel. Ha már mindent eldob a
múltból, legalább a nevét megtartja. Végre egy királynak is lehet ennyi
büszkesége, habár a storthing talán ezt is sokalja.
Budapesti Napló
1905. november 17.
Pont
|