|
I.
A Gyuri fiú
A
Gyuri fiú hatodik gimnazista Kolozsvárott. Nagy ennek a fiúnak a szerencséje.
Mert nincs neki törvényes édesapja. Ami meggyalázás lenni nem akar. Boldogult
Milán király fiának tartatik õ. Azért mondjuk, hogy szerencsés a fiú a maga
törvénytelenségében, mert a törvényes Sándor nagyon rosszul járt volt, szegény
Milánnak a törvényes fia tudniillik. De még mennyivel szerencsésebb volna a
Gyuri fiú, ha nem kellene viselnie az Obrenovics nevet. Mert már azt viseli.
Miért kelljen ennek a derék Gyuri fiúnak egész életében remegnie? Hiszen õ nem
törvényes királyfi. Õ élhetné a boldog címertelenek egyszerû életét. És a
História sem követeli, hogy a Gyuri fiú állandóan aggassza Szerbiát. Vagy
csakugyan átok terhel minden Obrenovicsot? Úgy sajnáljuk mi a kolozsvári Gyuri
fiút, ki különben szépen tanul magyarul. Vidám diák, majd vidám jogász lehetne.
Ügyvéd és esetleg magyar népképviselõ. És õ belõle - Obrenovicsot csinálnak.
II.
Versek az Urániában
Az
Urániában verseket szavalnak. Öreg verseket és tapsol a közönség. De
szavalnának ifjú verseket, akkor is tapsolna. Mert a színpadról mindent bevesz
a magyar. És Beregi Oszkárt szép fiúnak mondják. Hanem mindehhez a versnek
semmi köze. Ezek az idõk nem verses idõk. A vers maga sohse kellett a magyar
publikumnak s voltaképpen egy modern társadalom publikumának sem. Már régebben
sem. A precieuse-ök korában is csak azokat a poétákat szerették, kik
egyszersmint alcôviste-jei voltak a dámáknak. Ma pedig a színpadról beszélõket
csak. És minálunk? Tinódiak kellettek, mert egy kis szenzációt vittek fura voltukkal
az udvarházakba. Lisznyayval pedig együtt lehetett korhelykedni. Provence-tól
északra igazán magáért a versért sohse szerették a verset. Hogy szeretnék
mostanában, az egyre pozitívabbakká váló emberi vágyak korában. Affektálás
vagy egy pár finom mûvészlélek vigasztalódása: ez a mai vers-kultusz. Persze
errõl bajos õszintén beszélni. És én is csak a francia Harduin után merem
leírni. Kiket érdekelnek a versek? A poétákon kívül az ördögöt sem. Ami nekem
is elég szomorú. De hát igaz.
III.
Lady Mary Hamilton
Mary
Hamilton szép leány, hercegkisasszony s a leggazdagabb angol eladóleány. Van
egy egész szigete. Óriási birtokai vannak. És rengeteg pénze van. És nagyon
szeretik õt Londonban. Népszerû nagyon Mary Hamilton. Most, hogy nagykorú lett,
róla beszél egész Angolország. Szeretné gazdag és szegény, ha méltó férjet
kapna Mary Hamilton. Londonban ez idõ szerint húszezer nõ bolyong munka, lakás
és kenyér nélkül. Úgy mondják, hogy még vagy húszezer otthon éhezik. És a
londoniak nagyon méltatlankodnak e nõk tapintatlanságán. Hogy mernek ezek éppen
most éhezni. Mikor olyan nagy az öröm Londonban, mert olyan szép, ünnepelt és
gazdag Lady Mary Hamilton.
Budapesti Napló
1905. november 19.
Pont
|