|
I.
Deroulède
Leng
a Deroulède zászlója. Azaz, hogy lapot csinál Deroulède. Lapjának a címe: Le
Drapeau. Minden megváltozott Franciaországban és Párizsban. Ott már meghalt a
nacionalizmus. Könnyes éjszakákat tölthet Deroulède. Talán szeretne is már
visszatérni a számûzetésbe. Milyen nagy legénynek érezte õ magát
San-Sebastian-ban. Hitte, hogy mihelyst hazatér, lángba borul Franciaország. És
a lángoló országnak õ lesz a diktátora. Az ország pedig nem akar lángolni. Mit
csináljon az ember ilyenkor? Lapot csinál, és a lap esetleg meg is bukik. Mert
fránya jószág az újság… Egyébként pedig az újság a megölõje minden
Deroulede-nek. A szürke ólombetûk a zengõ baritonból mit sem adnak vissza. A
Deroulède-ok csak beszélni tudnak. Nekik tömeg kell, kiket szerelmetes
hangjukkal vadítsanak. Hogy gyûlölheti minden Deroulède - az újságot. És a
bûnhõdésük az, hogy mégis csak az újságra kell ráfanyalodniok…
II.
Ranavalo
Ranavalo
királynõ elhagyta Párizst. Egy kicsit Nizzában mulat. Azután megy vissza
Algériába, hol õ rab. Mert az õ hazája Madagaszkár. Meztelen, fekete népen ott
uralkodott. Mígnem jöttek a franciák s elvették a Ranavalo trónját. Azóta
Algériában kell élnie. De néha elmehet Párizsba is. És írják, hogy nagyon
szomorú a vad királynõ. Siratja Párizst s retteg az unalmas napoktól, melyek
reá Algériában várnak. Nem Madagaszkárt siratja; hanem Párizst. Nem azt, hogy
nem királynõ már, hanem hogy nem lehet parisienne. Milyen asszony az asszony,
még ha Madagaszkár is a hazája. Még ha vad királynõ volt is. Elfelejti a honi
datolyát, a szent madagaszkári napfényt, a trónt, a fekete hercegek csókjait,
szomorú sorsát, de emlékezik örökké arra a gyönyörû boára, mely Párizsban van,
a kirakatban, a rue de la Paix-n…
III.
Vitboi
Ha
igaza van annak a néger tudósnak, ki a fehér ember pusztulását hirdeti,
valamikor olyan nagy név lesz az a Vitboi név, mint a Washingtoné. Vitboi a
hererók és hottentották vezére volt. Öreg, félelmes hõs, kit most elejtett egy
német golyó. A hatalmas német császárnak sok keserû órát szerzett ez a Vitboi.
Bocsássuk meg neki, hogy néger volt. Akiknek a szemében még erény az öldöklés
tudománya, valóságos Napóleonnak kell tartaniok ezt a Vitboit. És ha csakugyan
e színes emberek kerülnek valamikor a mi helyünkre, a néger nacionalizmusnak
örökös táplálója, legendás alakja lesz ez a Vitboi.
Budapesti Napló
1905. november 22.
Pont
|