|
I.
Mi a színpad?
Csodálatosan
megéreztük e percben, hogy mi a színpad. Hogy mit és mennyit jelent a színpad.
Míg Franciaországban a Deroulède-ok voltak az urak, a reváns harci indulója
zúgott, zengett az utcákon. A színpadokon pedig nem volt szabad olyan darabokat
játszani, melyek Sedan emlékeit zaklatták ki a francia szívekbõl. Elmúlt a
bosszús nacionalizmus ideje. Franciaország sebei behegedtek, s Franciaország
felejteni akar. Mindenek fölött pedig magáért s magának akar élni
Franciaország. És mi történik? Óriási sikert arat egy párizsi színházban Haraucourt
nacionalista darabja, az Oberlé. Olvassuk a siker krónikáit naponként. A darab
René Bazin egy régi regényének a színpadosítása. Nacionalista, olcsó s
föltétlenül hülye. Elzász és Lotaringia szomorú témájáról regél. Iszonyúan
tetszik a publikumnak, de azért nem kergeti forradalomba Párizst. Szóval mi
megéreztük e percben a színpad mivoltát. A színpad az olcsó ábrándok hona. Ott
áldozunk azoknak az ideáknak, melyeket az élet kidobott magából s már csak a mi
álmainkban élnek.
II.
Roosevelt távirata Hakonhoz
Hakon
király Roosevelt elnöktõl kapta az elsõ táviratot. Hogy kicsoda az a Roosevelt?
Semmi ember, mert egyetlen õse sincs. Amerika ezidei nagyura, aki pompásan
mulathatott például a japán-orosz háborún is. Hogyne mulatott volna? Õ érezte,
hogy itt nem Oroszország kapott ki, de a derék, öreg Európa s a híres,
nevezetes klasszikus civilizáció, mely ellen oly gyönyörûen revoltált Amerika.
Okos, hatalmas, szép életû ember ez a Roosevelt. Mi ezt nem értjük, mert mi
Nikitát is különösen tiszteljük, mivel Nikita - fejedelem. Roosevelt nem
fejedelem, de roppantul lenéz bennünket. De ravaszul cselekszi ezt. Például
most Hakon királyt üdvözli patetikusan, hogy Hakon Olaf Gerold és Sigard
székébe került. Persze, neki megvan a maga privát véleménye is a mi dolgunkról.
Milyeneket nevethetett, mikor ezt a táviratot már föladatta.
Budapesti Napló
1905. november 25.
Pont
|