|
I.
Camõens szobra Párizsban
Új
szignuma lesz Párizsban a latin népek testvériségének. Állni fog ott Camõens
szobra… Észre kell már vennie a világnak ezt a páratlan jelenséget: a fáradt és
fázékony latin fajták mint bújnak össze. És természetes, hogy az irodalom a
szent kerítõje ennek a nagyszerû liaisonnak. Provence különálló irodalma is mit
jósol? Mistral bevallotta nemrégiben, mikor a Nobel-díjat megkapta. Hogy közelg
az idõ, mikor a latinságnak össze kell fogni. Mert a latinságnak élni kell az
emberiség érdekében. És ha másként nem élhetnek a latin népek, eggyé válnak
majdan. Ott ragyog közöttük napsugaras Provence. Daltermõ földjén zeng a dal, s
ha majd egyszer sem Cervantes, sem Dante sem Victor Hugo, sem Camõens nemzete
nem bírja a sorsot egyedül: Provence-ban várja az egyesült latinságot egy
hatalmas, összeolvasztott kultúra. Új nyelv s új kultúra, de rokon mindegyik a
latinnal.
II.
Alfonz és Eugénia
Mégis
Eugénia lesz az Alfonzé, s Eugénia mégis az Alfonzé lesz. Csak a népmesékben
házasodtak ilyen nehezen eddig a királyfiak. A loyalis spanyol újságok persze
azt írják, hogy mikor Angliában járt volt a király, akkor szeretett bele a
battenbergi kisasszonyba. Egészen mindegy aztán, hogy e fránya világ emlékezik.
Szegény Alfonz király rémes kosarat kapott volt akkor angol földön. A kiszemelt
connaughti hercegnõ áperte megmondta, hogy õ ilyen csúnya férfiúhoz nem megy
hozzá. Ez bizony az újságokba is belekerült. Ezt kellett s illett helyrehozni.
Szétnéztek az angol udvarban a spanyol és angol diplomaták. Észrevették Eugénia
hercegnõt. Hogy diszkrétek legyünk: Eugénia hercegnõnek kevés joga van a
szépséget keresni kérõinél. Kérõi pedig hiába keresnék a szépséget nála. De
gazdag leány a hercegnõ s Spanyolországra fölfér néhány millió pezeta. Szóval:
Alfonz és Eugénia jegyesek.
III.
Tehát Kuropatkin is
Tehát
Kuropatkin is megtollasodott a háborúban. Miként Stösszel s miként annyi orosz
hõs. Csoda, hogy van még valami abban a szerencsétlen birodalomban. Hiszen Port
Arthur ostroma idején például az történt hogy mikor a moszkvai újságírók egy
este siettek távirataikat feladni Szentpétervárról, a telegráf-hivatalban
tudatták velük, hogy nem lehet táviratozni. Sok-sok kilométeren át a
telegráf-drótokat ellopták. Mert Oroszországban mindent ellopnak, ami
ellopható. Hogyne loptak volna nagyok és kicsinyek a harctéren. Az ember kezdi
érteni, miért kunktátoroskodott annyit Kuropatkin. Nehezen mozdult onnan, ahol
még volt mit zsebelni. Csak ha már nagyon siettették a japánok. Az orosz-japán
háború történetét a cárnak kriminalistákkal kellene megíratnia.
Budapesti Napló
1905. december. 2.
Pont
|