|
I.
Monaco és Musset
Monacónak,
a népszerû kis országnak, kínos afférja támadt egy halott poétával, bizonyos
Musset Alfréd nevûvel. Szegény Musset, õ már sohasem fog kifogyni a kínosabbnál
kínosabb afférokból. Úgy történt a dolog, hogy az Elysée-palotában nagy
ünnepséget tartottak a portugál király tiszteletére. Ott volt az ünnepségen Albert,
monacoi herceg is, költõk és tudósok e nemes barátja. S íme pódiumra lép egy
bájos mûvésznõ, s szavalni kezd. Ama híres verset szavalja, mely szól egy
oszlopos, aranyos bûnbarlangról, hol forog a golyó s a nagy Esetleg, a nagy
Véletlen, az Unalom századának e fekete fáklyája hamvasztja el a lelkeket…
A
költõk és tudósok nemes barátja, Albert herceg, majd lefordult a székrõl. Végre
õ Monte-Carlónak fejedelmi ura és fizetettje. De hát erre ne Musset Alfréddal s
ne fejedelmi ünnepséggel figyelmeztessék õt. Kínos zavarban volt Loubet elnök,
a portugál szuverén s az egész, díszes vendégsereg. Csak az ünnepség rendezõje,
a köztársasági szertartásmester ujjonghatott, aki alighanem elvérzett már
néhányszor a ruletten, s bosszúból csinálta ezt az igazi gall tréfát.
Diplomáciai
bonyodalom aligha lesz az ügybõl. Sõt a szertartásmestert sem lehet
megbüntetni. Végre is itt egy klasszikus és régen halott költõ követte el az
inzultust. A klasszikus és régen halott költõk pedig még Monte-Carlóba is
beleköthetnek.
II.
Az Erzsébet-legenda
Az
Erzsébet-legenda újra kísért. Az a híres látogatás, melyet férje, Szergiusz
nagyherceg gyilkosánál, Koljajevnél tett Erzsébet nagyhercegasszony. Akkor
ezerféle érdekeset meséltek e vizitrõl a lapok. Most pedig magának Koljajevnek
elbeszélését publikálja, Koljajev védõje. Fekete gyászban csakugyan ott járt a
börtönben Erzsébet. Fejét csakugyan ráhajtotta az ura gyilkosának a térdére.
Csakugyan úgy beszéltek a hitrõl, mintha Bourget-féle problémaemberek voltak
volna. Erzsébet csakugyan szentképet ajándékozott Koljajevnek s harag nélkül,
de könnyek között búcsúzott. A legenda tehát nem legenda, ha akárhogy is
betarkázták az újságok. De miért járt az ura gyilkosánál Erzsébet? Vajon az új
frissonokat csak a nagyhercegeknek szabad keresniök, akik közül valóban sokan
keresik az új lelki szenzációkat?
Még
a szent legendák asszonyairól is azt mondják az istentelen, modern tudósok,
hogy hisztériás, beteg némberek voltak. Erzsébet talán csak iszonyúan új
szenzációt óhajtott. És nem is mindennapi szenzáció, ha a meggyilkolt férfi
asszonya egy pillanatig a gyilkos térdére hajtja a fejét…
Budapesti Napló
1905. december 8.
Pont
|