I.
Ogyessza és Cannes
Ogyesszában
nem élnek nagyon vígan az emberek. Annál vidámabban élnek bezzeg Cannes-ban.
Aki ismeri a Rivierát, tudja, hogy Cannes valóságos fiók Oroszország. Mulatós
nagyhercegek innen automobiloznak Monte-Carlóba. Most egy éve engem is majdnem
elütött egy nagyhercegi töfftöff. A Meridien-villa körül ácsorogtam, hova
sebesült orosz katonatiszteket hoztak Mandzsúriából. A sebesült tisztek is
meggyógyulhattak azóta. A nagyhercegek pedig többen vannak Cannes-ban, mint
valaha. Az orosz arisztokrácia is nagyobb exódust csinált az idén, mint
rendesen. Él és mulat a legelõkelõbb Oroszország. Cannes-ban, szép Riviérán.
Csak a cár nem lehet ott s bizonyos, fájlalja is ezt. Sõt Ogyesszából is
szívesebben ment volna sok ezer ember Cannes-ba, mint a mészárszékre. De van
egy ideánk. Hátha Franciaország is belemenne. Cannes-t adják át a franciák a
Romanovoknak. Költözzön ide a cár, a nagyhercegek, milliomos arisztokraták,
fõpópák, elnyomó Krõzusok, nagy katonák. Mit akarnak õk avval a kellemetlen és
nem mulatságos Oroszországgal. Bizony ha odaköltöznének, nemsokára Ogyessza is volna
legalább is olyan vidám hely, mint Cannes.
II.
Vilmos és a reformátor
A
berlini császári palotába egy szerencsétlen, bolond paraszt rontott be, ki
õrülten kiabálva mondta el, hogy ki és mi?
-
Eresszetek be a császárhoz. Én a világ reformátora vagyok. Én azt akarom, hogy
az emberiség tisztelje a tekintélyeket. Azt akarom, hogy a császár szava isten
szava legyen, s ha a katonáit háborúba küldi, ne hozzanak neki rabot. A császár
félelme legyen a világ alapja. Mert a császár minden. Õ mûvész, õ katona, õ muzsikus,
õ politikus. Õ minden, minden. Én is éppen ilyen vagyok. Engedjetek hozzá, a
császárhoz.
Mint
Berlinbõl jelentik, Vilmos császár igaz részvéttel nézte végig, míg a
rendõröknek sikerült a szegény, dühöngõ parasztot megfékezniök.
III.
A Tesch-dinasztia
Az
õsiség különös valami. Intézménynek és érzésnek is. Példa rá a Tesch-dinasztia.
A dinasztia feje ez idõ szerint a francia köztársasági elnök konyhájának a
fõszakácsa. De a Tesch-család nem jöttment család, mint a Loubet-é. Nem ártott
neki a nagy forradalom, az elsõ császárság, a restauráció, semmi, semmi. Nem
ártott neki Sedan, a Dreyfus-ügy. XIV. Lajos óta mindig a Tesch-családból
került ki az államfõk szakácsa. Már most tessék elképzelni, hogy nézhet egy
ilyen fõszakács Loubet-ra, ki ma-holnap nem lesz köztársasági elnök. Végtelen
lenézéssel. Ha pedig önök ezt nem hiszik, nem ismerik önök a születési
arisztokráciát.
1905. december 10.
Pont
|