|
I.
Egy pofon története
Miklós cár: Sajtószabadságot adok
Oroszország népének.
Vlagyimir nagyherceg: Ha téged ez
mulattat, tessék.
Miklós cár: Alkotmányt adok Oroszország
népének.
Vlagyimir nagyherceg: Bon.
Miklós cár: Általános választói jog is
lesz Oroszországban. Imádni fognak engem a milliók.
Vlagyimir nagyherceg: Bánom is én.
Miklós cár: Földet osztatok ki a
parasztok között. Már ki is adtam a parancsot. Van a Romanov-családnak elég.
Vlagyimir nagyherceg: Földet? A mi
földünket? (Pofonüti a cárt, mint az minden lapban olvasható.)
II.
Sir Alfred Harmsworth
Új
peerjei között Angliának ott van sir Alfred Harmsworth is. Újságíró s már egy
év óta az Egyesült Királyságok bárója. Nem nagy esemény ez Angliában, hol a sajtó
igazán a legnagyobb hatalom. És éppen nem az elsõ ilyen eset. Sõt mind sûrûbben
kezdi válogatni peerjeit az újságírók közül Anglia. A konzervatív angol
alkotmány híres, mesés érzékenységét tanúsítja ez is. Mindig s mindenünnen a
legalkalmasabbakat vette be hadseregébe s vezérkarába is. Az újságíró hivatása
nem volt kevesebb száz évvel ezelõtt sem. De a sajtó hatalma nem volt a mai.
Mikor a sajtó hatalom lett, már lord-jelölt és báró-jelölt minden újságíró.
Iszonyú messzeségben van ez az angol szisztéma a demokráciától. De kegyetlenül
okos és kalmár szisztéma. És jobban számol az emberi gyarlóságokkal, mint amaz
antipoláris szisztéma, mely - francia demokráciának neveztetik.
III.
A diadalmas seregek
Tokióban
hosszú hetek után ismét tombol az öröm. Most érkeznek a diadalmas seregek.
Várja s fogadja õket virággal a nép. Kuroki s Oyama seregei már megérkeztek.
Várják Oku hadseregét, s ugyancsak várják Nogit és portarthuri hõseit. Ki érti
meg e tomboló örömöt a békekötés idején támadt, vad, lázadó harag és düh után?
Aki már lelkével megérezte s megismerte a csodálatos japán lelket. Ebben a
tomboló, tüntetõ virágos örömben megható gyöngédség lakozik. A visszatérõ
hõsökkel nem a háborút akarják feledtetni a japánok, hanem - a békét.
Budapesti Napló
1905. december 13.
Pont
|