I.
A Tissot-k
Megint
gyakran mulat a mûvelt magyar a mûveletlen francián. Mióta a párizsi Journal
egy munkatársa Hírlap gróffal fenyegette meg Kóburg Fülöpöt, megint emlegetjük
a Tissot-kat. Hát evvel a legendával számoljunk le már egyszer. Mi számon
tartunk minden apró franciát, aki rólunk ír. Ha valamely tizedrangú párizsi író
egy novellájában magyar nevû hõst szerepeltet, errõl rögtön tud az egész kisded
magyar értelmiség. De mi lenne, ha õk számon tartanák a mi francia
információinkat? Egy nap alatt több magyar tissotiáda akadna, mint egy év alatt
francia… Pedig õk nem tartoznak bennünket úgy ismerni, mint mi õket. És a
francia újságírók sem Bonnefonok mind. És éppen ez ötletbõl íródott ez a
jegyzet. A komoly francia lapoknál például komolyabban és hívebben nem
tárgyalja egyetlen külföldi sajtó sem a mai magyar dolgokat például. Egy
francia revû hiteles információkat akart szerezni a macedón kérdésrõl, s egy
munkatársát hat hónapig utaztatta a Balkánon. Komolyak, tisztafejûek és
lelkiismeretesek õk, a hivatott franciák. Hogy nem mind ilyenek? Hát mi talán
mind ilyenek vagyunk?
II.
A záptojás
Öreg
sejtésünk, hogy a záptojás nem õsi, magyar hadi eszköz. A kultúrhistória
kötelességünkké tette, hogy kutassuk a záptojás eredetét. Nem akartunk a múltba
merülni. Tehát csak geográfiai kutatást rendezhettünk. Ilyenformán a francia
Kanadába érkeztünk, mely immár megszentelt hazája a klerikális reakciónak. Itt
akarták megbicskázni a minap Sarah Bernhardtot, mert a színmûvészet kanadai
papi felfogás szerint az Ördög mesterkedése az Isten ellen. Itt hajigálták meg
záptojással Réjane asszonyt. Ugyancsak záptojás-zápor ért a minap felolvasása
alkalmából egy szabadgondolkodó tudóst. Azt írják a csúfolódó amerikai lapok,
hogy a klerikális diákoknak kiosztogatott záptojásokat némely bigottabb kanadai
pap meg is szokta áldani. Mint látható, a záptojás klerikális hadi eszköz.
Pláne amerikai. Tehát nem magyar és nem - európai.
III.
A korbács
Mr.
Magee nagyon gazdag ember. Van neki vagy háromszáz milliója. Ezt õ úgy
szerezte, hogy õ - angol ember. Anglia pedig az õ fiainak hasznot biztosít még
a - verésbõl is. Mr. Magee angol konzul volt Guatemalában. A guatemalai kormány
egy lázadás alkalmával elfogatta. Börtönbe vetette és megkorbácsoltatta. Ez a
korbács hozta a szerencsét. Anglia megcsinálta a már sokszor kipróbált
hajóhadtüntetést. A kis Guatemala megijedt, s kiegyezett Mr. Mageevel
hatszázezer koronában s néhány állami vállalatban. Mr. Magee jól gazdálkodott s
ma a korbács jóvoltából nagyon-nagyon gazdag ember… Íme egy újságtörténet. És
azt mondják, hogy az újság ellensége a vallásos hagyományoknak. Hát a Biblia
tud-e kegyesebb és vigasztalóbb történetet. Áldjátok, emberek a korbácsot, mely
hátatokat sújtja, mert a korbács nyomán is áldás fakadhat.
Budapesti Napló
1905. december 21.
Pont
|