|
I.
Az apa
Nagyváradon
történt az eset. Vonják ki az igazságot belõle a szociológusok. Adjanak aztán
vigasztalást hozzá a moralisták. Külvárosi részen él egy család. És mert
külvárosi részen nehéz az élet, e családi körben sok csúnyaság megesik. Éhség,
bûn, szenny, alkohol, fajtalanság, szitok. Külvárosi részen is élni kell
valahogy. A családnak egy kisleánya van. Ezt a leányt szeretik az õ nyomorult
szülei. És féltik - önmaguktól. Mi lesz, ha ez közöttük nõ föl? Az apja és
anyja mellett? Mikor szép és bizonyosan jó is lehetne. És az apa egy lágy és
alkoholmentes pillanatban levelet ír a rendõrségnek. Hogy vigyék el az õ
kisleányát. Tegyék be egy javítóintézetbe. Hadd lehessen belõle jó leány. Ilyen
naiv, lám, külvárosi részen az apa. Mintha e sok terhû társadalomnak kedve és
ideje volna gyermeket védelmezni - szüleik ellen. Lopasson a nagyváradi apa a
kisleányával, ki még ártatlan. Akkor majd lehet a dologról beszélni.
II.
A bölény
Mentik
a bölényt. Ezúttal Amerikában akarják nagy áldozatokkal is e haldokló állatfaj életét
nyújtani. Állatkertben elpusztul a bölény. Rendeznek be hát neki mûvészien
elvadított nagy területeket. E területeket elvonják a kultúrától - a bölény
kedvéért. Bizonyosan, mert hogy úri vadászok terítékére bölény is kerülhessen.
Milyen barbár lény még a mai, híres kultúrember is. És milyen tudatlan. Hát meg
lehet állítani a nagy törvényt, mely a földi élõkre a mindenség láthatatlan
könyvében megírva van? Millió és millió állatfaj végezte be már itt e földön
szerepét. Amely faj elpusztul, azzal bizonyosan nincs már célja az életnek. Az
tehát okvetlenül útjában áll a bizonyosan crescens emberi kultúrának is… Ez
pedig szól azoknak is, akik Magyarországon is menteni akarják a bölényt. Úgy
tudjuk, hogy az állatfaj érdekében is írogat és agitál néhány magyar
természettudós. De azok is értsenek ebbõl, akik másfajta bölényt akarnak
mesterségesen tenyészteni. Kiélt fajták sorsa a pusztulás. Állatfajtában és
emberfajtában egyformán.
III.
A kaszárnya
A
kaszárnya nem lesz rideg ezután. Ezer módon gondoskodnak több országban már
arról, hogy a katona szeresse meg a kaszárnyát. Az angol kaszárnyában például
színházat is csinálnak. Mindebbõl nagyon szomorú dolgot sejt ki az ember. A
régi, kártékony nagy institúciókra hosszú élet vár még. Mert megalkusznak és
kelletik magukat. A militarizmus is így fog tenni. A rajongók csalódnak. A
kaszárnya élni fog. Divatba jön. Pláne színház is lesz benne. Van-e ma nagyobb
és vonzóbb erõ a színháznál? A kaszárnya jól házasodik, mikor a színházzal
házasodik össze.
Budapesti Napló 1905.
december 22.
Pont
|