|
Borzalmasan
megrázkódott nagy Oroszország. Fogvacogva néz Moszkva felé a világ. Égszakadás
és földindulás ez. Véres felekkel labdáztak valamikor Párizs utcáin is. Iszonyatosságokat
látott már a történelem. De a legborzalmasabb latin forradalmakban is
lappangott valami derû. Valami könnyelmû és szép optimizmus. A szlávok új
forradalomra tanítják a világot. Ez a forradalom a pokol vonaglása. Megrázóan,
kétségbeejtõen sötét és borzalmas.
Tárnák
mélye dübörgött elõször. Ezt a forradalmat a nép csinálja. Ugy-e hogy nem
tréfaság - a nép? Ugy-e hogy tud valamit a nép, amit nem lehet eltanulni?
Az
orosz baka csóvát dob a Nyikolaj-pályaudvarba s fegyverével átáll a
csõcselékhez. A csõcselék pedig rettenetesen szaporodik. Pár nap múlva talán
már egész Oroszország csõcselék lesz.
Mert
most már nincs és nem lesz megállás. Ez a sötét mélységekbõl föllázadt pokol
elborít mindent. Talán már vörös lobogó leng a Kremlen. Talán Szentpétervárott
is halálos a veszedelem. A hadsereg is a csõcseléké lesz. Ha akarná, talán még
nagyherceget is kapna a csõcselék. A csõcselék rémséges úr s Egalité Fülöpök
Oroszországban is akadnának.
A
világ pedig csak félig érti Oroszországot. Magyarázgatja a véres és gyászos
misztériumot. Hogy így és úgy: a cárizmus… Hogy az oligarchia túlságos volt…
Aztán a háború… A százféle emberfajta… Ezer magyarázata van a világnak. A
valóság pedig az, hogy él és eszmél a nép. A lebecsült és lenyomorított
csõcselék. Oroszország pedig egyszerre csinál meg két forradalmat. A régit,
melyen Európa már túlesett, s az újat, mely Oroszországban kivételesen és
minden Marxok ellenére vérrel dolgozik. Mindezt pedig szláv keménységgel,
sötéten, búsan, tragikusan csinálja meg az orosz nép. Képzelhetetlen ereje
képzelhetetlen szenzációkat adott már, s ígér még a világnak. És célhoz fog
érni. Véren, roncson, üszkön át diadalmasan ér a trónig az orosz demokrácia. De
még a trónnál hatalmasabb ellenségeit is legyõzi. Az önzõ úri kastélyt, a
sanyargató gyárat, az elbutító papi lakot s a szívtelen kaszárnyát. Hogy aztán
majd az emberiség és civilizáció uralmának önként hajtsa meg fejét.
A
történelemnek büszkesége lesz e szörnyû földindulás. Büszkesége, tanulsága és
igazolása. A néprõl már csak lelketlen frázisok és vad versek beszéltek. A
néptõl tudatos cselekedetet nem vártak a legrajongóbb apostolok sem. Íme a
proletárság visszaadta a népet a népnek. Fölkelt a nép, s formálja a világot.
Így
csinál forradalmat a nép. Ha megindul, az földindulás. És csak a nép tud
forradalmat csinálni. És megváltás csak a néptõl jöhet. A néptõl, melyet nem
óvatos urak csõcseléknek neveznek.
Hasonlítgassuk
magunkat Oroszországhoz? Ízetlen és igaztalan föladat. De épülhetünk mégis az
orosz példán. Elkorhadt, tehetetlen társadalmat csak a nép menthet meg. A
rettenetes, a gyõzhetetlen, föltarthatatlan nép… A néppel pedig meg kell
egyezni - földindulás elõtt már.
Budapesti Napló
1905. december 29.
(A.)
|