|
I.
Az angol miniszterek
Az
angol hírlapok tele vannak néhány új miniszter dicséretével. Ezek az urak olyat
cselekedtek, amit már sok magyar politikus is megcselekedett. Nagy javadalmú
állásokat hagytak el kis jövedelmû miniszterségekért. Ám Angliában óriási
szenzáció ez. A hírlapok álmélkodnak és himnuszokat zengnek. Hogy milyen
altruisták is az angol politikusok. Amibõl nem következhetik más, mint hogy
híres Angliában nem szokták meg az önzetlenséget és a pénz lenézését - a
politikusoknál.
II.
Barbi Alice kastélya
Az
orosz forrongás legszimpatikusabb áldozatai közül való Stomersee bárónõ. Nekünk
is kedves ismerõsünk, mert az õ való neve: Barbi Alice. Livlandi kastélyát
elhamvasztották a fölkelõk, s elpusztítottak benne tömérdek értéktárgyat. Egész
részvétünkkel siratjuk a nagy asszony kárát. Megvigasztalnók egy öreg,
kipróbált hasonlattal: a vihar a fülemile fészkét is leveri. De rögtön eszünkbe
jut az igazság. A zendülõ nép nem Barbi Alice-nek akart kárt okozni, de
Stomersee bárónak. És talán lehetett némi oka reá. Az orosz kastélyok
tulajdonosai mindent elvesznek a néptõl. Hiszen Stomersee báró be is
bizonyította már egyszer alaposan a kapzsiságát. Elvette a közönségtõl - Barbi
Alice-t.
III.
Tolsztoj új igazsága
Furcsán
hangzik a Tolsztoj új igazsága. Azt mondja Tolsztoj, hogy a japánok azért jó
harcosok, mert nem keresztények. De ez még nem minden. A japánok azért jó
harcosok, mert despotizmus alatt élnek. A mikádó oda küldeti õket, ahova
akarja. A japánok vadak és fanatikusak. Ezt ugyanaz a Tolsztoj mondja, aki
ezerszer bizonyította be, hogy a mai kereszténység nem kereszténység. És
ugyanaz a Tolsztoj, ki eddig a cárt tartotta legnagyobb deszpotának. Mégis csak
lehetetlen valami az igazság, ha még Tolsztoj sem tud hozzá hû maradni.
Budapesti Napló
1905. december 30.
Pont
|