|
I.
New Royal Theater
Réjane
asszony hangja ma este különös büszkeséggel csendül meg ködös Londonban. Viktor
Hugó idiómája gyõzelemnek ünnepét üli. Ma megnyílik a londoni francia színház,
a New Royal Theater. Nem fél tõle senki, s üdvözli örömmel a nagy angol sajtó.
És nemsokára Berlin is francia színházat kap. Ott sem fognak megijedni a
francia géniusztól. Milyen boldogok is a nagy nemzetek. Nem kell félniök idegen
kultúrák hódításától. Örülnek a versenynek, mely saját kultúrájukat még nagyobb
erõkifejtésre sarkallja. A jövendõbe pillantanak be velünk e jelek. Minden
kultúra összeölelkezik majd, s féltékeny nem lesz a másikra. Mert félni egy
másik kultúrától ma is annyit jelent, mint félni - a kultúrától.
II.
Ottó király haldoklik
Az
a hír jön Münchenbõl hogy haldoklik a szegény õrült király. Éppen most
ünnepelték a százéves bajor királyságot. A nagy ünnepen csak éppen a király nem
volt ott. Régens hercegnek kellett örülnie király helyett a királyság ünnepén.
A bajor ember jámbor ember, de ember. És nyilván nem óhajt már régóta hosszú
életet Ottó királynak. És ha a szegény õrült csakugyan befejezi e világi
életet, mely õt trónról kastélyzárkába juttatta, minden gonoszság nélkül,
egyszerû emberi õszinteséggel sok bajor alattvalója föl fog sóhajtani:
-
Bizony, ezt a jubileum elõtt megtehette volna szegény.
Mert
egy jubileum királykoronázással összekötve nem kevés idegent csõdített volna
Münchenbe.
III.
Lemberg farsangja
Lemberg
nem fogadja ez évben Karnevált. Farsangolni nem fognak sehol Lengyelországban.
De sõt egész Oroszországban sem. Ám hol fogadhatják lelkes örömmel a vidámságok
pogány istenét? Rossz kedve van az egész világnak. Olyan rossz, hogy még
veszett mulatságra sem alkalmas. Baj és rettegés mindenütt. Az ember lelke
pedig megváltozott. Róma, Bizánc és a renaissance népe mulatni tudott a biztos
elmúlás elõtt is. Viszont lehetséges, hogy a biztos elmúlás elõtt mi is tudnánk
farsangolni. De éppen ez lankaszt, ver le bennünket, hogy élni fogunk s az élet
szomorú.
Budapesti Napló
1906. január 5.
Pont
|