|
I.
A nagy Sarah
Sarah
Bernhardt csakugyan nagyasszony. Valamikor, ha még ez szokás lesz, eposzt
fognak róla írni. Most haragszik Párizsra, s Amerikában bolyong. Kanadától
Argentínáig mindenütt játszik. És játszik õ mindig. Ez a szegény, öregasszony.
Vén harcosa a színpadnak. Meglássa akárki, hogy a színpadon fog meghalni. A
harc mezején. Egy nagy jelenetben. Végelgyöngülésben…
II.
Frau Baumeister
Szép
volt, gazdag, becézett, fiatal. És agyonlõtte magát. Tout Berlin szörnyûködve
álmélkodik. A berlini újságok pszichológiai rejtélyrõl beszélnek. Hogy is lehet
egy szerencsés, huszonegy éves, elegáns, szép asszony öngyilkos? Oh, édes
szörnyûködõ Berlin!… Oh, édes szörnyûködõ, úgynevezett Világ!… Persze muszáj
boldognak lenni annak, kit ti annak tartotok… És ha nem az, s ha méltán,
jogosan és titkosan megrendült lelke halált kíván, ti szörnyûködtök…
III.
A víg Lujza
A
Westminster-hotelt oda fogja hagyni. Most már hivatalos tisztessége van.
Elismert, fenséges királyleány. Pénze is lesz elég. Mattachich is megmarad.
Lipót atyja is keblére öleli. Mehet a Riviérára… Azt azonban huszonnégy óra
múlva el fogja felejteni, hogy kiknek köszönheti mindezt. Az újságíróknak. A
sajtónak. Mikor ott jártam nála, milyen könnyes szemekkel hálálkodott. Hogy
milyen nagy, milyen jó emberek az újságírók. Nem ismerném eléggé a fajtáját, ha
õ kivétel volna. De ismerem. Össze fog borzongni, valahányszor eszébe fog
jutni, hogy õ egykor újságírókkal trafikált.
IV.
Szentpétervár postája
Szentpétervár
postája páratlan posta. Karácsony táján arisztokrata nõk kezelték ezt a postát.
Postás-sztrájk volt tudniillik. És az orosz hercegnõk, grófnõk beálltak
postásnak. Mert fölfogták a forgalom megszûnésének iszonyú hátrányát? Mert az
orosz mágnásasszonyok szeretik a munkát? Irgalomból és humanizmusból
cselekedték ezt?… Akik Szentpétervár elõkelõségének erkölcseit ismerik, tudják
a dolog nyitját. A mágnásasszonyok a poste-restante s egyébféle szerelmes
leveleik miatt aggodalmaskodtak.
Budapesti Napló
1906. január 7.
Pont
|