Versailles-ban
ma gyõzött az új Franciaország. Szép napja ez a nap a harmadik köztársaságnak.
Minden mesterkedés fölsült. Franciaország megmarad annak, ami. Semmiféle Doumer
kedvéért nem tér el útjáról. Ez út: a béke és a haladás.
Armand
Fallières lesz a Loubet utódja. Majdnem páratlan bizalom ülteti az elnöki
székbe. Február tizennyolcadik napján fog megnyílni elõtte az Elysée. Addig
emberien kiélvezheti a gyõzelem mámorát.
Gascogne-nak
a szülöttje és hatvan éves Fallières. Törvényszéki írnok volt az édesapja
Mézinben. A nagyapja még kovács volt. Egészen a demokrácia fia tehát. A vére
azonban nem déli vér. Okos és illedelmes vér ez. Huszonöt éves kora óta mintha tudatosan
az elnöki székbe iparkodnék Fallières. A rokonsága maradi népség. Papoknak és
reakcionáriusoknak kész martaléka. Õ republikánus elsõ föllépésétõl fogva.
Óvatos és opportunus mindig. De becsületes és megingathatatlan köztársasági.
Nem radikáliskodott, mint Doumer tette nem egyszer. De a hatalomhoz sem
ragaszkodott görcsösen. Gambettának vannak még tanítványai Franciaországban.
Úgy
fordultak az idõk, hogy nagy becsülete támadt az olyan politikai egyéniségnek,
mint a Fallieres-é. Õszintén szólván: Combes egy kicsit siettette a dolgokat.
Bizony megijedt egy kicsit ennyi radikalizmustól a burzsoa Franciaország.
Exponáltan radikális ember nem kerülhetett az elnöki székbe. Egy mérsékelt és
megbízható republikánus köré kellett csoportosulniok minden köztársaságiaknak.
Fallières és csak Fallières lehetett a gyõztes.
Visszacsinálni
semmit sem fognak Franciaországban. Ellenben minden reformra kapható lesz az új
elnök, miként kapható volt a vele rokon egyéniségû Loubet. Hazug a klerikális
lapoknak az a vádja, hogy Franciaországban ma is még Combes szelleme uralkodik.
A köztársaság egyelõre mérsékeltebb tempóba fogott. De ha combes-izmusra ismét
szükség lesz, Fallieres éppen úgy nem lesz kerékkötõ, mint nem volt Loubet. A
haladás ügyének tüzes katonákra van szüksége. De a harcok fölött állnia kell
valakinek nyugodt és hideg fejjel.
Mert
nagy missziót vállalt az új Franciaország. A forradalom országa akar lenni
tovább is. Franciaország meg akarja békésen csinálni az új forradalmat. Példát
akar adni minden államoknak a szociális átalakulás nagy mûvével.
Ez
a forradalmi mû békét követel. És Fallieres elnöksége azt jelenti, hogy
Franciaország kitart a béke mellett, Algeciras felhõi eloszlanak. Az új
államfõben a maga szerencséjét is üdvözölheti a világ. Hiszen erõs, majdnem
esküszerû szavakkal éppen most fogadkozott a béke mellett Vilmos császár is.
A
háborút nacionalisták csinálják mindenütt. A nacionalizmus csinálja a reakciót
is. Franciaországban most alaposan kikapott a nacionalizmus.
Fallières
gyõzelme a köztársaság gyõzelme. A demokrácia gyõzelme. A béke és a humanizmus
gyõzelme. Versailles fényes palotájából széthordta azóta már a drót egész
világon a hírt. A falusi kovács unokájának üdvözlésére sietnek büszke koronás
fõk. Franciaország pedig e választással új jelét adta, hogy komoly akarata egy
nagyszerû regeneráció.
Budapesti Napló
1906. január 18.
(A.)
|