66. FALLIÈRES

Versailles-ban ma gyõzött az új Franciaország. Szép napja ez a nap a harmadik köztár­saságnak. Minden mesterkedés fölsült. Franciaország megmarad annak, ami. Semmiféle Doumer kedvéért nem tér el útjáról. Ez út: a béke és a haladás.

Armand Fallières lesz a Loubet utódja. Majdnem páratlan bizalom ülteti az elnöki székbe. Február tizennyolcadik napján fog megnyílni elõtte az Elysée. Addig emberien kiélvezheti a gyõzelem mámorát.

Gascogne-nak a szülöttje és hatvan éves Fallières. Törvényszéki írnok volt az édesapja Mézinben. A nagyapja még kovács volt. Egészen a demokrácia fia tehát. A vére azonban nem déli vér. Okos és illedelmes vér ez. Huszonöt éves kora óta mintha tudatosan az elnöki székbe iparkodnék Fallières. A rokonsága maradi népség. Papoknak és reakcionáriusoknak kész martaléka. Õ republikánus elsõ föllépésétõl fogva. Óvatos és opportunus mindig. De becsületes és megingathatatlan köztársasági. Nem radikáliskodott, mint Doumer tette nem egyszer. De a hatalomhoz sem ragaszkodott görcsösen. Gambettának vannak még tanítványai Franciaországban.

Úgy fordultak az idõk, hogy nagy becsülete támadt az olyan politikai egyéniségnek, mint a Fallieres-é. Õszintén szólván: Combes egy kicsit siettette a dolgokat. Bizony megijedt egy kicsit ennyi radikalizmustól a burzsoa Franciaország. Exponáltan radikális ember nem kerül­hetett az elnöki székbe. Egy mérsékelt és megbízható republikánus köré kellett csoportosul­niok minden köztársaságiaknak. Fallières és csak Fallières lehetett a gyõztes.

Visszacsinálni semmit sem fognak Franciaországban. Ellenben minden reformra kapható lesz az új elnök, miként kapható volt a vele rokon egyéniségû Loubet. Hazug a klerikális lapoknak az a vádja, hogy Franciaországban ma is még Combes szelleme uralkodik. A köztársaság egyelõre mérsékeltebb tempóba fogott. De ha combes-izmusra ismét szükség lesz, Fallieres éppen úgy nem lesz kerékkötõ, mint nem volt Loubet. A haladás ügyének tüzes katonákra van szüksége. De a harcok fölött állnia kell valakinek nyugodt és hideg fejjel.

Mert nagy missziót vállalt az új Franciaország. A forradalom országa akar lenni tovább is. Franciaország meg akarja békésen csinálni az új forradalmat. Példát akar adni minden államoknak a szociális átalakulás nagy mûvével.

Ez a forradalmi mû békét követel. És Fallieres elnöksége azt jelenti, hogy Franciaország kitart a béke mellett, Algeciras felhõi eloszlanak. Az új államfõben a maga szerencséjét is üdvözölheti a világ. Hiszen erõs, majdnem esküszerû szavakkal éppen most fogadkozott a béke mellett Vilmos császár is.

A háborút nacionalisták csinálják mindenütt. A nacionalizmus csinálja a reakciót is. Francia­országban most alaposan kikapott a nacionalizmus.

Fallières gyõzelme a köztársaság gyõzelme. A demokrácia gyõzelme. A béke és a humanizmus gyõzelme. Versailles fényes palotájából széthordta azóta már a drót egész világon a hírt. A falusi kovács unokájának üdvözlésére sietnek büszke koronás fõk. Franciaország pedig e választással új jelét adta, hogy komoly akarata egy nagyszerû regeneráció.

Budapesti Napló 1906. január 18.

(A.)