|
Lipcsében
még fiatalok a diákok. Õrködjék fölöttük sokáig a diákok istene. Jaj volna, ha
a diákok is elvénhednének. Nekik fiataloknak és bátraknak kell lenniök
mindörökké.
Bátor
fiúk a lipcsei diákok. Szózatot intéznek tanáraikhoz s minden társaikhoz.
Vessék le már végre a vallás rabruháját. Hiszen egy tudományos mûveltségû ember
úgy sem lehet õszinte tagja semmiféle eklézsiának. Miért cipelni valamely
konfesszióhoz tartozás hazugságát? Minden nem teológus professzor lépjen ki
egyházából. A teológiai fakultásokat pedig dobják ki végre az egyetemekbõl.
Írjanak föl a kormányokhoz evégbõl.
Így
beszélnek a lipcsei diákok. És egész Németország diákságát hívják táborukba.
Tetszik
nekünk az õ bátorságuk. Az igazságot õk látják igazán. De igazság csak azok
számára van, akiket még nem ölelt át az élet. Az élet igazsága: a köteles
képmutatás.
A
diák-fiatalság tüze föl-föllobban bennünk, öregebbekben is néha. Az
intellektuális lények farizeussága bennünket is gyakran dühbe hoz. Aztán
magunkra gondolunk és mosolygunk. Könnyes szívvel utáljuk és értjük magunkat és
a világot. Ki e sorokat írja, milyen messze jár már Johannes Calvinustól. És
gyáván megmarad kálvinistának. Nyugaton ezrei és ezrei élnek a nagy
intellektusoknak, kik gyávák. Vagy talán bölcsek és mártírok? Tudósok,
agitátorok, mûvészek, írók. Egész életük a dogmák rombolása. Néha lármásan
ateisták is. Különösen az agitátor-fajta. Könyveik indexre kerülnek. Egyházuk
papjai vadul csatáznak velük. Õk megmaradnak névleg tovább is egy vallás
híveiül.
Az
élet akarja a hazugságot. Mint ahogy az élet igenlése is egy nagy hazugság. És
ami a lipcsei diákokat bántja: a kisebb hazugságok közül való. A világ
erõrendje ma még nem tûri meg a bátorságot. Talán sohase fogja megtûrni. Annyi
bizonyos, hogy ma még nem tûri meg. Végre egy sereg ember van, aki azt vallja,
hogy a világon csak bombákkal lehet segíteni. Kényszerítsük õket, hogy ne legyenek
képmutatók, s dobják el a bombákat?
Mégis
áldja meg a diákok istene a lipcsei diákokat. Irigyeljük õket Németországtól. A
szent, az új, az elérhetetlen és mégis áldott igazság hevíti az õ szíveiket.
Már õk jobb emberek lesznek, mint kik már fiatalon összeölelkeztek e csúnya
élettel s úgy farizeuskodnak, mintha aggok volnának.
Budapesti Napló
1906. január 19.
Lellei
|