|
- Bemutató
előadás a Nemzeti Színházban -
Vénusz:
vígjáték, s Ruttkay György írta, a Sötétség szerzõje. Megjósoljuk ezennel, hogy
jubileumos darab lesz a Vénusz is.
Ruttkay
György nagy tekintetû kritikus. Bizonyára nem veszi gáncsnak, ha nem tartjuk õt
modern írónak. Nemsokára úgysem lesz különben sem megtisztelõ a modern jelzõ.
A
Vénusz írója régi és nemes vígjátékszabályok szerint dolgozott. És a közönség
éppen ezért könnyen meghódolt neki.
Egy
óriási és mégis szimplex tévedés. Hármas szerelmi labirintus. Szerepruha
mindenfajta színészre. Bonyodalmak veszedelmek nélkül. Erkölcsös és derûs
finálé. Ez a darab programja. A program bevált.
Karády
báró milliomos és szobrász. Megjelent Rómában elõtte egy ifjú hölgy, s ezer
líráért fátyolosan aktot áll elõtte. Karády õrülten beleszeret a titokzatos,
gyönyörû testû nõbe. De az arcát szeretné látni. A hölgy egy órát felejtett a
mûteremben. Egy gyönyörû nõ arcképe van az órában. Karády azt hiszi, hogy az õ
modellje.
A
titokzatos modell Gáthy Erna volt, ki az anyjáért áldozta föl „becsülete
árnyékát”. Egy orvosprofesszornak kellett az ezer líra. Az arckép pedig az Erna
nénjéé, ki egy vénecske s hülyécske képviselõnek a felesége. Már-már ez a
tévedés és szerelmes csalás Bántelkynét, Erna nénjét teszi a Karády párjává. Ám
kiderült, hogy Vénusz - Erna. Bántelkyné az uráé marad. Erna pedig férjhez megy
Karády egy barátjához, a darab eszéhez: Kasznár Andor íróhoz. Karády széttöri a
Vénusz-szobrot s elutazik.
Mindez
tempósan, kedvesen, mulatságosan játszódik le. Pompás epizódokkal s
epizód-alakokkal. Egy kis ósdiságot érzünk embereken és párbeszédeken. A
történet érdekében az alakok olykor naivabbak a kelleténél. Mégis egészséges
derû ez a darab végig. Ügyes embernek nagyon ügyes munkája.
Hátha
még jól is játszottak volna a színészek. De Gál, Rózsahegyi, Gabányi és
Vízváriné kivételével csupa affektáltság vagy értetlenség volt minden szereplõ.
Még Márkus Emma Erna szerepében tudott olykor beszélni is. De már Lánczy Ilka
valami különös és szerencsétlen komikai talentummal akart pompázni. Császár
pedig a darab egyik alakjának, Bántelkynek szavajárása szerint egyszerûen, de
nagyszerûen rossz volt.
A
közönség kedvvel és szeretettel fogadta a kedves és vidám darabot. A szerzõt
sokszor hívták lámpák elé.
Budapesti Napló
1906. január 20.
Dyb
|