|
I.
Garibaldi fia
Az
idõk néha megcselekszik azt a tréfát, hogy megismétlõdnek. Garibaldi nevét
harsogja ismét Róma. Kövekkel dobálja meg a tömeg a kardinálisok kocsiját. Ez a
Garibaldi ugyanazon Ricciotti, aki nemzetõrséget akar szervezni. Ausztria
ellen. Hát nem csodálatos ismétlõdése ez az idõknek? Bizonyos korok eszméi
mielõtt örökre meghalnának, föltámadnak s - paródiát játszanak. Majdnem minden
úgy van, mint akkor volt, s mégis olyan szomorúan nevetséges az ilyen históriai
repriz.
II.
Egy víg elõadás
Brüsszelben
történt az elmúlt héten. Valamelyik színházban szomorújátékot játszottak volna.
Éppen az elõadás megkezdése elõtt sürgöny jön a színtársulathoz. A sürgöny
tudatta, hogy valami sorsjátékon kétszázezer frankot nyertek egy közös sorsjeggyel
a színészek. Ilyen vidám elõadást még nem pipált a világ. Még akit a darabban
leszúrnak, az is hahotázott. A közönség oda volt a jókedvtõl. És mi
csodálkozunk, hogy néha a vígjátékokban nem nagyon vidámak a színészek, s a
drámákban olykor igen pajkos egyik-másikuk. Végre is õk élnek a színpadon kívül
is. Családi öröm, baccarat-veszteség, árverés és a többi érheti õket.
Természetes, hogy ezt nem nyelhetik le egészen, mihelyst maszkot öltenek.
III.
Beél szenzációja
Beél
Bihar vármegyében van, s egy ínséges, román járás székhelye. Megjelent itt a
napokban egy csaló, aki a mikádó követének mondta magát. Elmondta, hogy
húszezer emberre van szüksége. El akarja õket vinni Japánba, ahol nagy szükség
van húszezer munkásemberre. A beél-vidéki oláhoknak fogalmuk sincs, merre van
Japán. De ha a hatóságok észre nem veszik idejében a dolgot, kivándorol - az
egész járás népe. Mert rettenetes nyomorúság van a magyar vidékeken. A hamelni
patkányfogó kicsalhatná a sípjával fél-Magyarország népét. Csak kenyeret ígérjen
itt valaki, ha mindjárt csaló is: ezren és ezren mennek utána. És ki lehetne
õket csalni a világból is.
IV.
Hervayné
Némely
asszony egyenesen arra született, hogy férfiakat faljon fel. Hervaynéról az
egész világ sajtója írt rovást. A bûnös, hervadt asszonyt császári kegyelem
szabadította ki a börtönbõl. És most mégis majdnem áldozatául ejtett újra egy
férfiút. Igaz, hogy ez a férfiú egy nem túlságosan eszes katonatiszt volt. De
mégis csodálatos ez a dolog, s csodálatos asszony ez a Hervayné. Vagy talán nem
is csodálatos, csupán élesszemû. Észrevette, hogy micsoda a férfiak nagyobb
fele. Egy okos asszony még banya-korában is játszva bánhat el velük. Nagy kár,
hogy ezt éppen az okosabb nõk közül sejtik kevesen. Ha sokan sejtenék, talán
még észbe is kapnának - a férfiak.
Budapesti Napló
1906. január 26.
Pont
|