|
- Bemutató
előadás a Vígszínházban -
Henri
Bernstein, a szerencsés ifjú ember, ma este meghódította Budapestet. Hasonló
siker nem termett mostanában budapesti színpadon. Nem lehetett védekezni Henri
Bernstein fiatal lelke ellen. Szenvedélyesen, tüzesen, raffináltan oltotta
belénk akaratát, s meg kellett hódolnunk.
A
Vígszínháznak diadalmas, lázas, nagy estéje volt, s mi nehezen kezdünk
kritikába, habár a januári este egy kicsit lehûtött már bennünket. Most már
gyermekes dolog volna kimutatni, hogy hol és miben tévedtünk. Az sem járná,
hogy ifjú és francia Suderman-nak nevezzük el azt, akit poétának éreztünk ma
jónéhányszor. Az ifjú ember gyõzött, mert hozzá is szokott a gyõzelemhez. Mi
meg szívesen álltunk a hódolók közé, mert ritkán van alkalmunk hódolni.
A
szeretõ elveszt a baccarat-n nyolcszázezer frankot. Ebbõl a rengeteg summából
hatszázötvenezer frank nem az övé. Gyalázat vagy halál vár reá. Szerelmes
asszonya kikényszeríti belõle ezt a titkot. Az asszony apja dúsgazdag. Van vagy
hatvan milliója. Az asszony maga is ötmilliót vitt hozományul a házasságba. A
férje gróf, kit az asszonynak azért kellett férjéül fogadni, hogy kapzsi,
parvenû atyja a társaságba jusson. Az asszony vígasztalása, élete: a szerelme.
Két éve szeretõje már a férfiúnak. Meg akarja menteni minden áron a szeretõjét
és a boldogságát. A szeretõ, a könnyelmû, a sikkasztó: úr. Gõggel és dühvel
tiltja meg az asszonynak, hogy rajta segíteni próbáljon. A szerelmes asszony
azonban a férfi akarata ellenére is meg akarja szerezni a pénzt. Megrázó, csupa
izgalom jelenetek sora. Az asszony uzsorásokkal alkuszik. Kétségbeesve vall be
mindent atyjának, hogy az segítsen szerelmesén. Elviszi testét egy
férfirokonához, s eladja hatszázötvenezer frankért. A pénz rettenetes
gyötrelmek között megvan. A férfiú azonban nem várja meg: agyondurrantja magát.
Egy
asszonynak a gyönyörû, az õrült, a nagy szerelme? Ez volna a téma? A pénz, a
baccarat vagy az úri becsület? Az asszony joga egy ráerõltetett házasságban?
Avagy hogy elfogadhat-e pénzt az asszonytól a szeretõ? Mind-mind ott van, s
zaklat bennünket a Henri Bernstein drámájában. És élet, élet, igazi élet minden
ravaszkodások közepette. Végig-végig nagy jelenetek sora és nem sardou-i
jeleneteké. Mikor a szeretõ vall. Mikor az asszony kuzinjától azt hallja, hogy
szerelmi árért segít rajta. Az apjával a nagy jelenet, mikor a durva ember
fojtogatni kezdi a leányát. Mikor az apa fölajánlja leánya szeretõjének a pénzt
s ez visszautasítja. Mikor az asszony ujjongó örömmel gondol arra, hogy
sikerült megmenteni a szeretõjét. S aztán a pisztolygolyós vég s az asszony
õrjöngõ leroskadása. Csak francia, bátor, fiatal és okos író a javából s mûvész
is, ha kell, tudhatott ennyi szenvedéllyel s biztos hatással megépíteni egy
drámát.
És
hogy játszottak ma este a Vígszínház tagjai. G. Kertész Ellát láttuk a
szerelmes asszony szerepében. Igazán sokat vártunk tõle, mert nagyszerû
fejlõdése, újabb, egyre teljesebb sikerei jogossá tették a várakozást. De G.
Kertész Ella különb és több volt, mint tehetségének legfanatikusabb hívei is
remélték. Szenvedély, igazság és szépség volt minden jelenete. Nagy dátum a
Vígszínházban a mai este: egy nagy színésznõ-talentum manifesztációja. A
közönséget meghódította s fogva tartotta ez a gyönyörû játszó erõ. Ennyi
ovációt, tapsot, még vastapsot is régen nem kapott színésznõ. Méltó sikere volt
Góthnak is, mint rendezõnek s mint fordítónak. Kiváló volt Hegedüs az apa
szerepében. S a többiek is: Balassa, Kiss Irén, Fenyvesi s valamennyien a
legjobbak. Igazi, nagy-nagy siker.
Budapesti Napló
1906. február 1.
Dyb
|