|
I.
Elnök
Bizony,
igazuk van a franciáknak. A President majdnem császár. De abszolute nem elsõ
polgár. Udvari fény sugározza be. Bizony, nem így gondolták ezt annak idején a
demokratisszimuszok. De lehet-e más az Elnök, mint ami? Nem kell-e elfogadnia
a császárokat és királyokat? Ignorálhatja-e Franciaország, hogy Európában ma
sincs még a divatban a respublika? Az Elnök - nem polgár. Az Elnök - dinaszta.
Egyszerûen azért, mert Európában ma még dinaszták élnek az államok élén.
II.
Legénybíró
Jóféle
világot élünk mi megint. Az emberek nálunk félelmesen lelkesednek a múltért.
Kossuth Ferenc nádort akar. Közigazgatási bölcsek pedig a falukban újra vissza
akarják állítani a legénybírói intézményt. A legénybíró nagy úr volt valamikor.
Valósággal bíró. Még botoztathatott is. Hát fog botoztatni újra. A derest is
restauráljuk. Az õsi intézményeket mind helyreállítjuk. Addig nem lesz boldog a
magyar. Nem is olyan naivok azok a valóságos dzsentrifiúk, kik egészen komolyan
diskurálnak arról, hogy Magyarországon most már igazán vissza kell állítani az
õsiséget.
III.
Vezér
Most
már legfanatikusabb hívei is tisztán látnak. A híres Gapon pópa nagyszerû
svihák volt, s holtig elél most már abból, hogy õ vezére volt egy szabadságharcnak.
És a história-írónak eszébe fog talán juttatni valamit Gapon esete. A vezért
ritkán látja tisztán a történelemíró, mikor a múltba néz. De hagyomány az, hogy
nagy küzdelmek babérját a vezér kapja. Egy kicsit óvatosabb lehetne a história
- e vezérrel szemben.
IV.
Orvos
A
frankfurti orvos esete klasszikus. A nõk orvosa volt a doktor úr. És e
foglalkozásában nem ment el a gusztusa a nõktõl. Sõt nagyon megszerette õket.
Nagy adósságokat csinált értük. Végül eggyel megszökött. Aztán ne legyen a gyönge
férfiú kétségbeesve. Íme az orvos is prédája a nõknek. Szent Kleofás - a
nõorvos is.
Budapesti Napló
1906. február 2.
Pont
|