|
- Bemutató
előadás a Nemzeti Színházban -
Pásztor
Árpádról rosszat írni nehezünkre esik nekünk. Szimpatikus poéta õ, aki akkor
sem vágja nagyfába a fejszéjét, mikor - vágja. Három kicsi színdarabbal
állított ma mûintézetnek nevezett Nemzeti Színházunk színpadára. Szégyent nem
vallott éppen velük, de szimpatikus talentumához méltó diadalt sem ért.
Egyébként pedig a Nemzeti Színházat okoljuk, s joggal okoljuk, egy fiatal írónk
nem szerencsés estéjéért. Végre is lehetett volna a három kicsi darab eggyébõl,
sõt kettõjébõl valamit csinálni érzékkel, ízléssel és mûvészettel. De föladatot
vállalni s éppen a hibáit illusztrálni a megoldandó föladatnak: úgynevezett
mûintézethez nem illik.
Alku. Ama bizonyos, szinte speciálisan
budapesti doktor-história. A fölnevelt doktor úr meggondolja a dolgot. Õ bizony
most már miután doktor, nem veszi el a kisasszonyt. Az élet sokkal nagyobb
dolog, mintsem az ember holmi lelkiismeretre hallgasson. A doktor tehát
kegyetlenül elhagyja a reménykedõ, leányos családot. Budapesti és elég sikerült
erkölcsrajz. A színészek nagyon rosszul játszották. Nyilván, de oktalanul kevésre
becsülték, mivel nem szigorú mûfaj.
A bíró. Könnyû gondolatú, színes rímes,
regényes színjáték. Afféle nem nagy igényû, de kedves színpadi freskó. Olasz ég
s olasz olvasmány súghatta az ötletét Pásztornak. A podeszta és a tanács maguk
elé citálják a csodaszép Pálmát. Csúf, púpos ura tettenérte, s törvények
szerint máglyahalált kér a hûtlen asszonyra. A podesztának joga van a törvényt
megkorrigálni. Meg is teszi, mikor meggyõzõdik, hogy mennyire szereti Pálma - a
szeretõjét. Arra ítéli hát az asszonyt, hogy legyen a kedveséé. Márkus Emma
csak szép volt ismét. Agyonénekelte és szavalta a kis darabot Ivánfi
segítségével. Még Gál is szavalt ma este. Odry érezte és tudta ma is csak, hogy
beszélni nem szégyen.
Két öreg. A harmadik darabocska ötlete
nagyon tetszett nekünk. Csak olyan ügyetlen ítélkezést ne vágott volna hozzá az
írója. Jámbor, becsületes öreg pár leánya érkezik haza. Sír, esküszik s
átkozódik: megcsalta az ura. Az öregasszony békítõnek csap föl, s föleleveníti
egy régi gyanúját. Valamikor tudniillik gyanúja volt az ura hûsége ellen. Most
az öregasszony az ügy érdekében valóságként állítja leánya elé a gyanút. A
leány ki is békül az urával, ám kiderül, hogy a gyanú nem volt gyanú. Az öreg
férj huncutkodott fiatal korában, s ez íme most és így derül ki. Ha a poéta
Pásztor fékentartja a moralista Pásztort, gyönyörû pasztell lehetett volna a
kicsi színjátékból, melyet aránylag legjobban játszottak. A két öreg volt
kivált jeles: Rákosi Szidi és Gabányi.
Szeretnõk,
ha a Nemzeti Színház javítana más rosszaságán. Különb elbánást érdemelt volna a
három kis darab írója, ha valami nagyot nem is alkotott még tervben sem.
Közönséget is nagyobbat érdemelt volna az este. A szerzõnek így is jutott az
elismerésbõl. Bátorító tapsok szólították a lámpák elé.
Budapesti Napló
1906. február 2.
Dyb
|