83. ZÁTONYON

- Salgó F. László regénye -

Írunk a Salgó F. László regényérõl, mert nagyon tanulságos könyv ez. Vannak átlátszó emberek, kiken egész típusokat tanulmányozhatunk. A mese magyar Jupiterjének, sõt Hadurának, Jókainak a rossz tanítványai õk, a Salgók. Fantáziájuk félszeg és kicsi, mûvész pedig nincs bennük egy Hüvelyk Matyi nagyságú. Magyarul alig tudnak jobban, mint a periratozó fiskálisok. Stílusukat aztán a harminc éve élt novellisták dagasztják. Salgó F. László pláne más dolog miatt is nevezetes. Õ visszatér a derék magyar novellistaõsök példájához. Egyenesen a fõrangú világ életérõl ír. Mintha volna ennél élettelenebb, semmibb világ. S mintha Salgó F. László sohsem fordult volna meg más társaságban is. A regényt egy kötetté hosszabb novella pótolja ki. Ez a novella már jóval különb írás az úgynevezett regénynél. Ismerõsebb emberekrõl ír benne nyilván Salgó. Aztán talán véletlenül reávetõdött valami kis sugara a szarkasztikus mosolygásnak, mellyel legjobban lehet modern történeteket meg­világítani. De ez a novella is csak dadogás még. Bármily kegyes hajlandóságok mellett sem tudunk elnézõbbek lenni Salgó F. László regényéhez. Mert Salgók még az arrivék között is sokan vannak. Csak ezek már rutinosabb, folyamatosabb és ravaszabb írogatók. Mikor érkezik el már nálunk is annak a belátása, hogy az írás mûvészet, melynek megvannak a maga külön mûvészi törvényei? Az anekdota-írók, a magyar írójelesek nagy része, a fiatal generáció egy részét is tönkretették. Salgó F. László könyve nekünk arra adott alkalmat, hogy ezt újra elmondjuk, isten tudja, hányadképpen és hányadszor.

Budapesti Napló 1906. február 4.

(A.)