|
I.
Debrecen lelke
Budapesti
emberek sokszor ütõdnek meg különös híreken, melyek a kálvinista Rómából
jönnek. A legtöbb magyar ember számára már majdnem ijesztõ rejtelem Debrecennek
a lelke. Errõl beszélgettünk a minap egy debreceni úri emberrel, aki szólt
imígyen:
-
Debrecen egyik legkülönösebb városa a világnak, legelsõ okból azért, mert ez a
város nem folyó mellé épült. Fejedelmi parancsra már épültek így városok, de
ezek segítettek valahogyan magukon. Viszont Debrecen áll elõttünk, mint szinte
százezer lakosú város, mely abszolute nem kívánja a vizet, mely medrében
érkezik más vidékrõl, s szalad más vidékekre. Debrecen különösségének ezer más
oka is van, de higgye el nekem - mondta a debreceni úr - Debrecen lelke azért
üt el legjobban minden város lelkétõl, mert Debrecennek nincs folyója.
II.
Bál után
Brassóban
történt, s míg vidáman farsangolnak országszerte az emberek, Brassóban Karnevál
herceg csúnya dolgot mívelt. Bálról ment haza a férj a feleségével. Megcsúszott
a síkos járdán a férfi. Még fejében a bál melódiái kóvályogtak kedves
zavarosságban. Elesett és kitörte a nyakát. A bálról özvegyen érkezett haza a
síró asszony. Hát banalítás-e vidám farsangokon hamvazásra gondolni? Nem a
legbölcsebb és legemberibb dolog-e a haláltól félni? És félni mindig és
készülni rá örökösen. Az élet vígsága tombol benned, óh halandó, de a Vigadó
táján véletlenül valahol nem söpörték el a havat. A hó síkossá fagyott, s te
kitörött nyakkal leheled ki az éjszaka legédesebb valcerének a hangulatát a
hideg kõre. Bizony ez így van, ha százszor banálisabbnak is látszik.
III.
Tízenként
Forradalmárok
internacionális lapja újságolja az egész világnak, hogy dolgozott a cár
Moszkvában. Elítéltek például ötszáz bûnös forradalmárt. Tízenként vezényelték
puskák elé õket. Tízenként végezték ki a szerencsétleneket. A cárnak bizonyára
volna erre mentsége. Hát nem humánusabb ez, mint ha egyenkint sorakoztatták
volna az elítélteket ekzekucióra? Arról nem is kell beszélnie a cárnak, hogy az
idõ pénz. Na hiszen: az volna csak még a komédia. Egyenként bánni el a gaz
forradalmárokkal. Sohse lehetne a munkát befejezni. Aztán a munka
megbecsülésének századában a hóhéroknak is dukál egy kis - munkaszünet.
IV.
Bernstein dolgozik
A
budapesti publikumnak is örömet szerzünk vele, ha elújságoljuk, hogy Bernstein
dolgozik. A Baccarat írója elbújt valahol a Riviérán. Új darabot ír a La Rafale
után. Annyit azonban elárul Bernstein, hogy új darabja még izgatóbb lesz. Ennek
pedig szörnyen örül a publikum. Párizsban is, Budapesten is. Vivát: jön
Bernstein és, és már elõre nem szeretnénk a bõrünkben lenni. Hogy meg fog
bennünket kínozni, az ebadta. Még jobban. És ott leszünk a premieren
valamennyien.
Budapesti Napló
1906. február 6.
Pont
|