|
- ifj. Korányi
Frigyes elbeszélései -
Éva
modern, budapesti leány, kit az Andrássy-útról Miglészre visznek falusi
menyecskének. Innen írja leveleit Lola barátnõjének, innen Miglészrõl, hol az
ura gazdálkodik. A miglészi dzsentrikastélyban, a Szalkay-kúrián, iszonyú
hónapokat él Éva asszony. Szörnyûséges a falu, szörnyûek az emberek. Minden,
minden pokol itt egy olyan pesti leánynak, mint Éva volt. A Tisza partján más a
civilizáció, mint Budapesten. A dzsentri-erkölcsök különböznek a pesti
burzsoá-erkölcsöktõl. Éva már majdnem bolondokat cselekszik. Szerencse, hogy az
ura amolyan Berend Iván-féle férfiú, s Éva okos kis asszony. Úgy megszereti a
falut, hogy csoda. Sõt egészen komolyan: megszereti a földet is.
Agrár-menyecske lesz a pénzkisasszonyból, aki ezt írja utolsó levelében:
„Értem, hogy ez a föld - Magyarország. De akkor nem tudom, Pest micsoda? Csak
azt tudom biztosan - Magyarország antipódja!” Több levelet nem ír Éva. Az ura
sürgönyzi meg õnagyságának, hogy Éva asszony fiúval örvendeztette meg a nemes
Szalkay-családot. Hát ez nagyon szép, erkölcsös, derûs és hazafias történet. Ha
nem volna nagyon hosszú, be lehetne venni az iskolai olvasókönyvekbe is. Csak
éppen ok, igazság és mûvészet került bele valymi kevés. De van benne egy jeles
tanács. Pesti pénzkisasszonyok, menjetek falura férjhez. Vigyetek friss pénzt a
dzsentri-birtokokra. Mire nem alkalmas is az irodalom, s milyen érdekes, hogy
fiatal emberek (mert ifj. Korányi Frigyes nyilván fiatal) ilyen komolyak és
szolidak írásaikban.
Budapesti Napló
1906. február 11.
(A.)
|