|
Hymen,
Hymen, farsangban hozzuk neked a vészhírt. Franciaország ezer reform után a
házasságot reformálja. Öreg Európának helyes lesz figyelni. Párizsban készítik
ma is még a mi jövõnket.
Franciaország
módszere hagyományos és igen egyszerû. Forradalomnak nagyszerû nációja a
francia nemzet. Amit cselekszik, az rendszerint forradalom. Valamikor a
grófokkal akart elbánni. Akkor tanulta meg a legegyszerûbb módszert. Nyakazni
senkit és semmit sem lehet. Durand úr viselheti a grófi címet. És Kovács úr
magyar hercegnek tiszteltetheti magát Párizsban.
Így
cselekszik most szent Házassággal Franciaország. Az elsõ regula: szabad a
házasság. Tizennyolc éves legyen a leány és huszonegy éves a legény. Ekkor már
szórhatják átkaikat a szülõk. A házasság - egyszerû szerzõdés. Olyan rangú,
mint egy vagyonátruházás.
„X
és Y vagyunk. Ez és ez a foglalkozásunk. Ennyi és ennyi évesek vagyunk. Itt és
itt lakunk. Ehol vannak az írásaink. Össze akarunk házasodni.” Ennyi lesz az
egész. Új szerzõdés a vagyoni kérdésekrõl. Új szerzõdés válás esetére. Erre már
a francia hivatalnok nem lesz kíváncsi. Az, aki a házassági szerzõdésre ráüti a
pecsétet. Nem tart beszédet ez az úr. Nincs semmi ünnepiesség. Két ügyes-bajos
francia ember állott elõtte. Összeállottak, s ezt bejelentik az államnak.
Szerencsésen
elkergettek minden romantikát a reformból. Voltaképpen mi a mai házasság? A rab
nõ kikerül apja vagy gyámja rabsága alól. Szép ünnepséggel átadatik férje
rabnõjéül. Róma ezt átvette a régi Rómától. A polgári házasságkötés sem más,
csak éppen a pap nem kötelezõ. Franciaország az elsõ, mely bátran két ember
privát ügyének óhajtja tekinteni a házasságot. Érdeke ma még az államnak, hogy
az efféle szerzõdésekre különösen figyeljen. De regényeket nem csinál az állam.
A reform bizottságában kinevették Hervieu-t, aki kötelezõvé akarta tenni a
szerelmet. Csak semmi indiszkréció. Egy úrnak és egy hölgynek joguk van
összeházasodni. A többi az õ dolguk.
Lehetetlen
meg nem látni Franciaország reformjában a messzebb jövõ házasságának az - õsét.
A szabad egyesülés elõfutárja ez a házasság. Érdekes, hogy a nõk félnek
legjobban a reformtól. Hejh, mert a nõk nagyon is hozzászoktak a rabsághoz. Sok
ezer év szerettette meg ezt az állapotot velük.
Hymen,
Hymen, mindenfajta istenekre rossz idõ jár. Még nem detronizálnak, de már
biztos, hogy te is az vagy a mai istenek között, aki - s’en va.
Budapesti Napló
1906. február 18.
Ódi
|