|
I.
Musset szobra
Párizs
ma Alfred de Musset-re emlékezett. Végre hát szobrot kapott a legszomorúbb
poéta. Talán meg se fognak botránkozni Párizs józan polgárai. Mikor a
Comédie-Française-ba állították föl Musset mellszobrát, zajongtak az
erkölcsösek. Mert hát kissé részeges is volt szegény Alfred de Musset. A derék
Durand-ok azt hitték, hogy ezután már minden alkoholista szobrot kap. Nem
mentünk volna el az ünnepségre, ha Párizsban lettünk volna ma. George Sand
szobrának leleplezésénél ott voltunk. Ez áldott asszony egyéniségéhez illett ez
a nappali komédia. De Alfred de Musset mást érdemelt volna. Egy bús, átkos,
ködös, sötét novemberi éjszakán kellett volna belopni Párizsba ezt a szobrot.
És elrejteni elõre leásott, sûrû, lombos, szomorú fûzek közé…
II.
Fölhívás Bemhez
Ötszász
magyar költõ van bezárva az íróasztalomba. Valamelyik napon már hozzá kell
fognom a pokoli munkához. Megüzenni nekik, hogy nagyon rossz verseket írnak.
Egyikükkel azonban kivételt teszek. Nagyon rossz poéta ez is szegény, de ez
becsületes. Legjellemzõbb a mostanában halommal érkezõ hazafias versek közül.
Ez ifjú költõ így rivall a magyar nemzetre:
Hol vagytok magyarok
Igazi honfiak!
A bilincs megcsendült,
A szabadság hivat.
Ezek
után az ember azt várná, hogy a költõ fölajánlja, s kiontja párolgó vérét a
szabadság oltárára. A költõ azonban nem teszi ezt. A költõ így végzi a versét:
Ha megharsan majd a
Harcok harsonája,
Elhúnyt jelesinket
Álmukból fölrázza.
Tehát
keljenek föl Bem és a többiek, a nem élõk, a ma élõk a halottakra bízzák a
hazát. Petõfi Sándorék ezt másképpen csinálták. De ez a rossz vers mégis
hûséges hangja a mai forradalom-paródiáknak.
III.
Vilmos fia
Vilmos
császár fia és menye meg fogják látogatni a pápát. Nyilván a papa parancsára,
aki szintén nagy tisztelõje Szent Péter utódjának. Hát ez a legnagyobb
erkölcstelenség a világon. A Hohenzollernek protestánsok. Miért bókolnak a
pápának? Avagy miért nem térnek át az Egyház kötelékébe? Így láthatja az egész
világ, hogy a pápa kikhez áll legközelebb. A cárhoz, a német császárhoz, a
szultánhoz, a sahhoz, a kínai anyacsászárnéhoz. És mindazon fejedelmekhez, kik
isteneik kegyelmébõl óhajtanak uraskodni gyermeklelkû népek fölött.
Budapesti Napló
1906. február 24.
Pont
|