|
I.
Németország elsõ asszonya
Az
imperialista Németország meg lehet elégedve a császárnéjával. Ez azután
asszony: igazi német asszony. Az ezüstlakodalmon csakugyan az övé minden
dicsõség. Ódák dicsõítik a kiváló asszony tevékenységét és - termékenységét.
Nem habozott és nem gondolkozott beteg, modern módon e fejedelmi nõ. Vezette a
háztartást, és szaporította a Hohenzollerneket. Férje mintaképül állította
minden német nõ elé. Baj volna azonban, ha a német nõk csakugyan mind
mintaképül választanák a jubiláris császárnét. Nem férnénk el Európában a
németektõl.
II.
Madame Le Bargy
Madame
Simone Le Bargy a párizsi Gymnase-színház G. Kertész Ellája. Õ játszotta a nagy
nõi szerepet a La Rafale-ban, melyet Baccarat-nak neveznek nálunk. Kétszázadik
elõadása felé tartott Henri Bernstein darabja. Talán még kétszázötven elõadást
is megért volna. Ám Simone Le Bargy gondolt egyet, s otthagyta a Gymnaset, mint
Szent Pál az oláhokat. Londonba ment talán vendégszereplésre vagy Amerikába.
Megpróbálták a szerepét mással játszatni. A vége az lett, hogy a La Rafale-t le
kell venni a mûsorról. Mióta Simone Le Bargy elment, félannyi a színház
bevétele esténként. Henri Bernstein káromkodik és sír: nincs segítség. Valami
azonban nem jut az eszébe természetesen. Hogy színpadra dolgozó írónak utálnia
kell magát.
Íme
a színpadi író értéke: egy szoknya, melyben véletlenül Simone Le Bargy van.
III.
A nagy Galeottó
Valahol
Felsõmagyarországon történt néhány hónappal ezelõtt. Most ugyanez a tragédia
zúgott le a Bihar megyei Belényesen. Az asszonyról a nagy Galeottó suttogni
kezdett. A férj halálba kergette a gyanúsított asszonyt. Ekkor a férjet kezdte
mardosni az önvád s halálba ment õ is. Ne tessék ezért a nagy Galeottót szidni.
Ne tessék e szomorú tragédiákhoz eleven bûnbakokat keresni. E tragédiákért az
áldozatok a felelõsek. Õk, akik gyöngék vonzalomban és hitben. Õk pedig
meglakolnak a legnagyobb árral: a halállal.
Budapesti Napló
1906. február 27.
Pont
|