|
I.
Savanyú Józsi
Ajánljuk,
tanácsoljuk Savanyú Józsinak: ne menjen külföldre. Úgy jár, mint a budapesti
primadonnák egynéhánya. Bajosan boldogul külföldön a magyar mûvész. Még a
Savanyú Józsi szakmájában is súlyos a verseny. Németországnak például egy
Hennigje van. Amerikában Hoch János csak a saját feleségei közül harmincat
küldött a másvilágra. Nem lehet az ilyen versenyt kibírni. A mi nagyságaink
letörnek a külföldön. Ne menjen külföldre Savanyú Józsi. Mert félõ, hogy egy
híres emberünkkel kevesebb lesz.
II.
A torlasz
Páratlan,
egyetlen ország. Ott mindig forradalom van. És épül a torlasz mindig. Persze
Franciaországról beszélünk. Most például a vallásos emberek építik a torlaszt.
Rajtuk van a sor. Minap az antimilitaristák csináltak forradalmat. Azelõtt a
munkások. Ez az istenes forradalom a világ legérdekesebb forradalma. A francia
ember francia marad, ha százszor bigott is. Védi például a templomot. De
föltámad benne a sans-culotte-ok lelke. És torlaszt épít a templomban. El
akarják tõle venni a feszületet? Fogja a feszületet s úgy vágja vele fejbe az
ellenséget, hogy beszakad a feje. Franciaországban az Úristennek is
forradalommal és torlasszal áldoznak.
III.
Tanító és diák
A
foix-i iskolában egy tanító szamárnak titulálta egy diákját. A diák apja
fölháborodott, pörölt, s a bíróság el is ítélte becsületsértésért a tanítót.
Szerencsére a felsõ bíróságok külföldön is konzervatívak. A felsõbíróság
kijelentette, hogy a tanítónak joga van szamarazni a diákot. Megjegyezzük, hogy
Krisztus után, a huszadik században élünk. A herkópáterét a világnak, hát
honnan veszi ezt a jogot a tanító? Anatole France-nak van igaza. Ha mi ötszáz
év múlva élnénk, elborzadnánk, hogy milyen barbárok voltunk ötszáz év elõtt.
Budapesti Napló
1906. március 3.
Pont
|