|
I.
Medvék
Bereg
vármegyében jó dolguk van a medvéknek. Sokkal jobb, mint a rutén parasztoknak.
És sokkal jobb, mint az ellentálló tisztviselõknek. Sõt Bereg vármegyében csak
a birtokos mágnásoknak és a medvéknek van jó dolguk. Történt, hogy Bereg
vármegye erdõségeibõl kipusztultak a medvék. Lepuskázták a mackókat a fõúri
nimródok. Mivel pedig medvék nélkül nem érdemes uradalmat sem tartani,
Gyergyóból hozattak tenyész-medvéket Bereg vármegyébe. Becézik, gondozzák,
táplálják õket. Nem kell félni, úgy elszaporodnak majd, hogy a szegény ruténnak
még a gyermeke sem lesz biztonságban tõlük. Vajon sokáig késik még az az idõ,
mikor új lelkû különcök majd a kiveszõ medvék módjára a kiveszõ grófokat veszik
gondozásba?
II.
Címek
Olvassuk,
hogy a magyar tisztviselõk országos egyesülete nagy reformokra készül.
Helyeseljük, mivel nagy korszak elõtt áll ez az ország. Gyökeresen kell itt
megváltoznia mindennek. Az új idõknek új parancsai lesznek. Erre való
tekintettel készülniök kell a tisztviselõknek is a jövendõre. És ezt meg is teszik.
Megállapítják szigorúan, hogy ilyen és ilyen fizetési osztályú tisztviselõnek
ilyen és ilyen cím dukál. Tehát nagy méltóságú, méltóságos, nagyságos,
tekintetes, t. c. úr. A hivatalszolga pedig: hallja, Kovács. Így egészen
rendben van a jövendõ. De hisszük, hogy a mûvelt, józan magyar tisztviselõk e
reform kigondolóinak szintén juttatnak majd némi címeket.
III.
Leányok
Párizsból
leányokat csábítanak Kanadába feleségeknek. Ha a leányok belemennek a dologba,
a francia kormánynak nem lehet szava. Igaz, hogy Franciaország néptelenedik.
Igaz, hogy szüksége van minden termékeny leányára. De viszont a francia
leányoknak is igazuk van, ha nem hajlandók leányi sorban támogatni az állam
népesedési célját. Elegen cselekszik ezt így is. És hiába minden emberséges, új,
francia reform. Még Franciaországban is jobb dolga van általában a férjes
feleségnek, mint a férjtelennek. Természetes tehát, ha a francia leányok
férjekért Kanadába is elmennek. Míg a mai házasság intézménye tart, el fognak
menni, ha kell, a világ végére is.
Budapesti Napló
1906. március 10.
Pont
|