|
A
vívó Hektorok rohannak süketen. Törött falak mögött jajgat Trója népe. És
kong-kong vidáman a halálharang. Az irodalom új harangja. A süket Hektorok nem
hallják ezt. Mikor figyeltek õk az irodalomra? A saját irodalmukra sem
figyeltek soha. Nem hallják hát a halálharangot.
Csodálatos
dolog ez. Magyarországon harc dúl. A primipilusok harsogják, hogy finis
Hungariae. A magyar géniusz pedig a füle botját sem mozdítja. Tudomány,
irodalom, mûvészet egy pillanatra nem fordítják arcukat a harctér felé. Smólen
Tóni, Pósa-versek és hazafias kuplék a legmagasabb Ararátok, meddig az ár
fölhajtja a háromszínû bárkát. Ejh, hagyjuk a képeket: dzsentri-forradalomról
tudni sem akar a magyar irodalom. Még Rudnyánszky Gyula is megszökik elõle.
Szemekkel
bírók régen látják már ezt. A Bethesda-tó kavarog már néhány esztendõ óta. Még
büszkén ültek a nyeregben az urak. Dzsentri-mentésrõl irkáltak a
zsidó-skriblerek is. A Gyurkovics-leányokkal triumfált a dzsentri-géniusz. A
népies írók elragadó képeket festettek az úrtisztelõ parasztról. A bomladozó,
falusi kúriák és a léha tónusú kaszinói termek voltak a mélység és magasság.
Írókról, kik Nyugaton is számot tettek volna, s kik óh be korán jelentkeztek,
alig esett szó. Egy tanyai különítmény volt a magyar irodalom. A nívója pedig
ispán-nívó. Kárhozottaknak érezték magukat, kik elhívattak nagyszerûbb álmok
által. Így tartott ez majdnem a forradalomig.
És
most itt van a forradalom. A Gyurkovics-leányok írója már néhány év óta
elszakadt a hebehurgya Hektoroktól. Egy indulót még Ocskay brigadérossal
eljátszott nekik. Azóta a fejük fölött jár s egyre messzebb megy tõlük. Így
hagyta ott õket minden intellektus. Õk csináltak egy olvasókönyvbeli
forradalmat. A lelkek pedig csináltak forradalmat õ ellenük. Ki van velük az
igaziak közül? Rajozva jönnek újak és újak. De ezek nem hajlandók szellemi
kísérõzenét adni az oligarchikus Magyarország parádés felvonulásához. Érdekes:
azt már észrevették, hogy nincsenek velük - a pénzemberek. Azt még nem vették
észre, hogy az irodalom nincs velük. Reájuk ez jellemzõ. Koca-forradalmakra
pedig különösen az.
Nincs,
nincs és nincs velük. Pedig az irodalom szokott elõörs lenni minden táborban.
Az irodalom pedig ujjongva nézi, mint omlanak Trója falai. Az irodalom már
megérezte az új Magyarországot. Az irodalom elõtte jár a vak és süket
politikának. Hallgassátok az új irodalom halálharangját. Sohase kongott még
ennél áldottabb és vidámabb halálharang.
Budapesti Napló
1906. március 11.
Ady Endre
|