|
I.
Marokkóban éheznek
Egy
évben nem termett rozs és árpa. És száz-számra hullnak ma éhhalálban az emberek
Marokkóban. Félvad koldusok országa ez az ország. Ha a humanizmus már valóság
volna, egész világról küldenék Marokkóba a segítséget. És költõk siratnák el az
emberi nem boldogtalanságát. Hogy embertársaink élnek Marokkóban s úgy élnek
szegények, hogy - éhen kell halniok. Ellenben az egész világ ma gyötrelmes,
kínos várakozásban remeg. Vajon nem keveredik-e gyilkos háborúba Európa három
vagy négy nagyhatalma. Miért? Mert két dúsgazdag kultúrország nem tudja
egymásközt eldönteni, hogy melyiknek legyen több joga prédát szerezni -
Marokkóban.
II.
Kivándorló gyermekek
A
Pannónia hajó már százhatvan vagy száznyolcvan magyar gyermeket is szállít
olykor-olykor egyszerre Amerikába. Bizonyos, hogy más hajók is hasonló
buzgalommal mentik a magyar haza gyermekeit az ismert, szomorú, magyar
gyermekhalandóság elõl. Pár évvel ezelõtt még ritkán vitték magukkal gyermekeiket
is a magyar kivándorlók. Most már viszik magukkal a gyermekeket is. Áldott,
szép cselekedet ez, pedig öntudatlan. Ezeknek a szegény gyermekeknek épen,
szépen marad meg az illuziójuk szülõhazájukról. Nem fogják tudni, hogy mire
kell fölnõniök az emberek és magyarok százezreinek e szegény országban.
III.
Két asszony
Két
asszony nekrológját olvasom. Majdnem háromszáz évesek voltak - ketten két nõi
Mathuzsálem. Egymásról soha világéletükben sem hallottak. Az egyik táncosnõ
volt. A másik néger asszony. A táncosnõ koldusan halt meg. Holott vígan és
gyémántosan kezdte. A néger asszonyt a tizennyolcadik században vadászták
Afrikában. Elvitték rabnõnek Amerikába. Mikor Dél és Észak megvívta nagy
harcát, sírt a néger asszony. Nem akarta elfogadni a szabadságot. Aztán
megszokta ezt is. Vagyont gyûjtött és tekintélyt. Szégyelte, hogy még tovább
éljen: meghalt. Hat nemzedéke a fehér embereknek nem élhet ennyit. Már asszony
volt, mikor még a fajtája baromi életet élt. Azóta a néger szociológusok
vannak, akik a fehér fajta pusztulását jósolják. És ha megpukkad a jenki,
Rooseveltnek muszáj négereket is meghívni az ebédeire. Mit élt a táncosnõ?
Mennyit élhetett? Mennyi rész jutott neki például Európa s az árja fajta
életébõl? Legjobb esetben is egy fõhercegi szeretõ fûzheti õt fajtája
históriájához. A táncosnõk pedig száz évvel ezelõtt éppen úgy éltek, mint ma.
Hogy a leghosszabb élet is milyen szegény, e táncosnõ életébõl látom. Viszont
az egész Bonaparte-család nem ért és nem csinált annyi változást a világon, mint
amennyit megért Anu Peggy, mert így hívták a néger asszonyt. Árpád-korabeli
õsanyám már mûvelt nõ volt az ifjú Anu Peggy mellett. Ez Anu Peggy modern
asszony ként végezte be az életét. A másik? Száz és egynéhány évvel ezelõtt
fiatal és táncoló táncosnõ volt. Újabb idõkben agg és nem táncoló táncosnõ. Az
õ élete s ez élet eredménye ennyi.
Budapesti Napló
1906. március 18.
Pont
|