|
Krisztusi
igék betûi lángolnak elõttünk, s védeni akarjuk rab Eötvös Bálintot. Nemes közvélemény,
ne dobd reá még két percig éles köveidet. Nagyon-nagyon szeretett téged ez az
Eötvös Bálint. E nagy szerelme vitte most a bûnbe. Neked akart mégegyszer
tetszeni, s bûnt bûnökre tetõzött. De szerelembõl vétkezett. Szerette az életet
és az embereket. Becsületnek lovagi köntösében akart neked udvarolni, nemes
Közvélemény. Tizenöt krajcár volt a zsebében, mikor börtönbe vitték. Hajszolt
és utált emberként futkosott hónapokon át. De vérrel és kínnal pénzt gyûjtött
össze. E pénzzel kegyeidet akarta ismét megváltani, nemes Közvélemény.
Régibb
bûneirõl nem szólunk mi most. Mentõ szavunk talán volna elegendõ. Ki lát a
vesékbe és a zúzákba? Ki meri állítani, hogy a bûn csak azé, aki elkövette? Ám
szent a társadalom, s mi nem szólunk semmit.
Arról
szólunk csak, hogy Günsberger Gyulával alkudozott. Arról szólunk, hogy bûnöket
követett el: bûnök büntetéseitõl szabadulandó. Egy õsz, nagy embernek a fia.
Egy családnak a gondozó feje. Férfiú, kit ambíciói már polcokra emeltek. Egy
zuhanás és mindennek vége. Beárnyalt lesz egy fényes név. Elhagyott és
meggyalázott egy család. Olthatatlan egy férfiúi élet szomjúsága. Sötétség és
sötétség, ami jöhet. És Eötvös Bálint menekülni akart.
Olvastatok
rémes történeteket rabságokról? Két rabot láncolnak össze. Portyázó õrségük egy
kicsit magukra hagyja õket. Az egyikben rettenetes erõvel lázad az életösztön.
Kard akad a kezébe. Kevés ideje van. A láncot, mely a másik rab lábához köti,
elvágni nem tudja. De elvágja a társának a lábát, s rohan õrültként, mert hívja
az élet.
Bûnnel
és borzalommal tele van a siralomnak völgye. Bûn és borzalom: emberi dolgok. De
a megértés is emberi. A menekülõ emberre más törvények illenek, mint másra. Ha
a Günsberger-esettel vétkezik elõször Eötvös Bálint: ám sújtson le rá az
engesztelhetetlen társadalom. Mint ahogy lesújtott reá elsõ bûneiért, melyekben
õ ma is ártatlannak mondja magát.
Eötvös
Bálint zuhant s már látta a sziklákat, a mélyben, melyeken össze fogja törni
magát. A zuhanó embernek megszabhatjátok-e, hogy bokorba kapaszkodjék vagy kõbe?
Budapesti Napló
1906. március 20.
Ódi
|