|
I.
Somló Sándor
Somló
Sándor úrhoz kérésünk van. Hozassa színre a Somló Sándor koszorúzott darabjait.
Ha nem volna õ a Nemzeti Színház igazgatója, hagynók szaladni. A Zivuskák
büntetlenül vihetik el az aranyakat. Az ördög sem ítéli meg õket. A pénznek
nincs szaga. De Somló Sándor a Nemzeti Színház igazgatója. A Nemzeti Színház
pedig még ma is valami. Akadémiai fûzfaköltõ nem lehet büntetlenül a Nemzeti
Színház igazgatója. Tessék Somló Sándornak elõadatni a koszorúzott darabjait.
II.
Jakab császár
Lebaudy,
a Szahara híres császárja, magyar temperamentum. Vagy õ pöröl, vagy õt pörlik.
De pörök nélkül nem tud élni. Most egy szép leány pörli Jakab császárt:
Augustine Deliere. Azt igérte neki Lebaudy, hogy a Szahara császárnéjává teszi.
Egyelõre pedig de Loches grófnõvé nevezte ki. Lebaudytól bajos pénzt kicsalni.
De Augustine kisasszony mégis csak megszedte magát. Most azonban a cím is kell
neki. Követeli a császárnéi címet. Vagy pedig fizessen Lebaudy neki húszezer
frankot. A párizsi lapok azt írják, hogy Lebaudy inkább elveszi a kisasszonyt.
De sokallja, hogy õ egy nõcskének ilyen summát fizessen. És erre az emberre
mondják, hogy bolond.
III.
Ausztria ellen
Harcra
föl Ausztria ellen. Szinte pirulunk, hogy ilyen régi dolgot kell idejegyezni.
Sietünk is vele. A koca-forradalom egyik fõ-hírlapja gyilkos vezércikkben izgat
az osztrák ipar ellen. Igaza van ebben az egyben. Ám a hirdetések fele osztrák
iparcikkek dicséretét zengi ugyane lapban. Méltóztatnak ebben észrevenni és
szemlélni a kocaforradalom képét? Méltóztassék észrevenni és szemlélni: benne
van.
Budapesti Napló
1906. március 21.
Pont
|