|
Gea
anyánknak hisztériás rohamai vannak ismét. Beteg a Föld: mondaná Flammarion.
Dél-Amerika körül szigetek süllyednek a tengerbe. Ázsia alján kihült vulkánok
nyögik föl rémes forróságukat. Szép Formosa sziget pedig temetõ. Megrengett a
Föld, s városok omlottak össze.
Ó-Gyallán
mit tartanak errõl? Ennek a fele se tréfa. Valami jó dolga úgy sincsen Plato
tollatlan baromfiának. Még csak az kell, hogy ez a nyomorult golyóbis állandóan
nyugtalankodjék.
Valamelyik
égi kollégája megharagudott a Földre. Flammarion természetesen a Napot fogja
okolni. Tudománytalanok lévén, magunk is a Napot tartjuk ludasnak. A Napnak
határozottan abszolutisztikus hajlamai vannak. Ezt már pár ezer év óta
tapasztaljuk. Párizs meteorológusai ugyanígy vélekednek. Ezek a léha franciák
poézist csinálnak a tudományból, s pikantériákat suttognak a fényes Napról is.
Ezelõtt vagy másfél évvel például valóságos összeesküvést szõttek a Nap ellen
az Eiffel-tornyon. Azt mondták, hogy jó lesz szemmel tartani az öreget, mert
nagyon megvadult. És hát mindent õ csinál. Még királyi biztosai sincsenek.
Háború tör ki: a Nap csinálta. Epidémia dúl: a Nap küldte. Elpusztul
Martinique: a Nap akarta. A Nap mûködött Courrieres-ben. Ha Marokkó miatt
lángba borul Európa: a Nap gyalázatoskodik. Esõnk, havunk az övé. A gondolatunk
is. És a Nap akarta, hogy Formosa szigetén most sok ezer halott sárgás és
üveges szemekkel bámulja az eget.
Német
tudósoknak persze minden hajuk szála áll viszont az égnek, mikor ilyen
poétáskodást hallanak. Alighanem a mi Konkoly-Thegénk is mosolyog e causerie-n.
Pedig,
pedig alighanem Nap úr kínozza Gea anyánkat. Egy évtized óta iszonyú a
nyugtalanság. A Föld gyomrában, a levegõben s az emberi lelkekben. Beteg a
Föld: ennyi bizonyos. Egy szép napon csak elszalad velünk valahova.
Budapesti Napló
1906. március 22.
Ódi
|