I.
Ballagi publicistái
Az
Akadémia pálmáját s a hatezer koronákat ki érdemli meg? Ballagi Aladár s az
Akadémia nem tudtak választást tenni: nagyon sok az érdemes. Ellenben Arbuez
magyar védõje, a Bloch-fiú, összeállított egy névsort. Sajnáljuk, hogy e
névsorba kiváló emberek is belekerültek. Tudod-e hát hazám, kik a te nagy
publicistáid? Hát a Moldoványi Gergelyek. Aztán Kautz Gyula is az. Mindenesetre
egytõl-egyig Krisztus valamelyik egyházához tartozik. Erre különösen szokott
vigyázni Ballagi Aladár. Még Tóth Béla is publicista. Ez a vén locsogó, aki
agyának bomlását eredetiségként szerepelteti. Pár évvel ezelõtt átkozta
Magyarországot, s ki akart vándorolni. De most hûséges és harapós nacionalista.
Ellenben nem publicisták: Kossuth Ferenc, Vázsonyi Vilmos, Beksics Gusztáv,
Vészi József, dr. Hertzka Tivadar, Ignotus, Eötvös Károly, Mezei Ernõ, Jancsó
Benedek. Még talán folytathatnók. Gratulálunk a szerencséseknek, kik Ballagi
publicistáinak névsorából kimaradtak.
II.
Székelyudvarhely szenzációja
A
székelyudvarhelyi ev. ref. kollégium diákjai vétkeztek. Koalíciós hazafiak
belebiztatták õket tüntetésekbe. A fiatal diákok zárat törtek, szöktek,
sztrájkoltak, föllázadtak. Hiábavaló volt a tanárok minden humanizmusa. A
diákokat vendégelték, izgatták, bujtogatták, s hogy sztrájknyelven szóljunk:
végül is kiemelték
Székelyudvarhelyrõl majdnem az egész hetedik osztályt. Elmentek a fiúk
Hajdúböszörménybe s másfelé. Tehát olcsó mártíriumra neveli a mi diákjainkat a
klerikális nacionalizmus. Milyen férfiak lesznek ezekbõl. Aláírjuk szószerint
egy székelyudvarhelyi újság sorait: „Rendkívül feltünõ az, hogy az
egyenességet, határozottságot elveinél és hagyományainál fogva érvényesítõ
„magyar hit” neveltjeiben nincs semmi nyiltság, semmi õszinteség, semmi
határozottság. Szánalmasan vacillálnak napról-napra, sõt órákról-órákra. Ezek a
fiúk vagy született jellemgyöngeségben szenvednek vagy idegen befolyás alatt
állanak. A jellem elõbb említett degeneráltságát nem észlelte a tanári kar,
nincs tehát más megoldása a rejtélynek, mint az, hogy idegen kezek rángatták
õket ide-oda. Hazafi érzésüknek üstökét ragadták meg ezek a lelketlen kezek, és
rángatták a dolgokat még mérlegelni nem tudó ifjakat jobbra-balra, míg végre
kirántották õket a Székelyföldrõl, hogy aztán elsirathassák, mint mártírokat.”
III.
A Potemkin
A
Potemkin megint híreket küld a világnak. Smidt hadnagy kivégeztetése megint
lázadóba hozta a hires hajót. Amennyi erély van a cári hatalomban, segít a
Potemkin baján. Elsülyeszteti a fatális és veszedelmes hajót. Így aztán nem
lesz több lázadás. Potemkint Potemkin-módra legyõzni: ez a cári rendszer.
Budapesti Napló
1906. március 23.
Pont
|