|
Donkin
Edvárdot bizonyosan istenfélelemben nevelték. De a finom, törékeny, beteges
legény hamar elpártolt az égiektõl.
Nem
hisszük, hogy tudományos meggyõzõdésbõl lett istentelen. Akkor Donkin Edvárd
agitációt kezdett volna az isten ellen. Vagy egyszerûen nem vett volna róla
többé tudomást soha.
Hanem
Donkin Edvárd nem így tett. Donkin Edvárd elhatározta, hogy õ az istenbõl fog
megélni, akiben nem hisz. Mesés történeteket olvasunk errõl a gazemberrõl.
Elõször is belopta magát egy bencés kolostorba. Ezt Ausztráliában cselekedte.
Hazatért Angliába, s itt anglikán papnak csapott föl. De õ mindig többre és
jobbra vágyott. Csalt, hamisított egész életében. Svájcban házassági igérettel
pumpolt meg egy családot. Mint protestáns pap. Amerikában ó-katolikus lelkész
volt. Clevelandban maga alapított vallást és templomot. De rájött, hogy a régi,
kipróbált vallások hasznosabbak. Rómában már gróf és apostoli vikárius.
Oxfordban bencés oratóriumot rendez be. Középkori szentek képeire emlékeztetõ
légies, áhitatos alakjával mindenkiben tiszteletet gerjeszt. Sokat és szépen
imádkozik. Még a bíróságok is fölmentik, valahányszor bajba jut. És meghal,
mint ál-püspök. Mint Santa-Croce címzetes püspöke.
Ha
szívósabb és erõsebb legény, talán még ellenpápa lesz belõle. Különösen, ha
ezelõtt néhány száz évvel él.
Szerették
és pénzelték õt egész életén. És mindezt õ isten nevében érte el. Gazdag és
vallásos özvegyek bizalmasuknak fogadták. Bizonyosan sokan haltak meg az
üdvözülés boldog hitében, kiknek õ adta föl a halotti szentséget.
Az
ilyen embereknek nem lehet végleg elbúcsúzni az istentõl. A hit ezernyi,
nagyszerû példáját látta. Lehetetlen, hogy ilyen ember istentelenül halt volna
meg. Talán imádkozott is halálos ágyán. És talán így imádkozott.
-
Istenem, te rendelted, hogy a pornak fia gyötrelmesen éljen. Én általad
teremttettem, s általad éltem. Bocsásd meg, ha az én életem bûnös. A te neved
állandóságát szolgáltam mégis. És sohase hadakoztam ellened, ámen.
Budapesti Napló
1906. március 24.
Ódi
|