|
- A Nemzeti Színház
bemutató előadása -
Kár,
kár, kár Fényes Samuért. Nem utolsó ember ez a Fényes Samu. Magunk mellett
érezzük õt mi mind, kik Árpád földjén elégedetlenek vagyunk. Valami hiányzik
ebbõl az emberbõl. Valami: a jó isten tudja, mi. Nem egész ember, és még Fényes
Samunak sem egész.
Fényes
Samu most fogta magát, s tekintettel e koaliciós világra, nacionalista darabot
írt - megint. Ilyenkor jövök rá, hogy mégis valaki az a Herczeg Ferenc: ravasz
ember. Õ akkor volt nacionalista, mikor még nem volt az minden suszterinas.
Hogy mi légyen ez a Csebi Tatár? Történelmi vígjátéknak nevezi írója. Mi
elhibázott, bús vígjátéknak tartjuk. Nem olyan abszolut hülyeség, mint amilyet
például a Lampérth Gézák tudtak írni. De vígjáték ez a történet: az Anjou-korban,
mikor is az emberek - magázzák egymást. Hála istennek, mégis csak Fényes Samu
írta ezt a darabot. Tehát egy európai vágyakozású ember körmeinek nyomait
érezzük. Akart szépet és okosat Fényes Samu. No nem egészen sikerült.
Egyébként, ha valaki kiváncsi rá, Zsigmond király ifjúságát pécézi ki a
vígjáték. Mintha az Otthonba járna bakkarázni ez a Zsigmond.
Kiket
beszéljünk meg a színészek közül neveik kiírásával? Hát mindenesetre Ódry
Árpádot, aztán Rózsahegyit a címszerepben. És talán Ligeti Juliskát. Bántani
ezúttal nem bántunk senkit. Mert nagyon is sok okunk volna rá. A darabnak
majdnem nagy sikere volt.
Budapesti Napló
1906. március 25.
Dyb
|