|
Mi
nem szeretjük Gorkijt: sok írással bizonyítottuk már. De Gorkij mégis valaki:
különösen Germánia után szabadon - Magyarországon. Már ez nálunk így szokás. A
szamár Gorkij a napokban Berlinben ünnepeltette magát. Beszélt, beszélt, mint
ez már neki régi szokása. Végül mondott egy okos dolgot: a civilizált világnak
kultúrérdeke, hogy Oroszország népe gyõzzön. Mert akkor Oroszország egy új
vidámság irodalmát és mûvészetét fogja adományozni a világnak.
A
szamár Gorkij: de nagy bánatot okozott nekünk, kik õt pláne nem is szeretjük.
Állítólag Magyarország is szabadság szent harcát vívja. Itt is sok mindent
ígérgetnek nekünk a dacos harcolók, ha majd - gyõznek. Csak éppen affélét nem
ígérnek, amit Gorkij ígér. Több kultúrát s különb kultúrát nem ígérnek nekünk a
mi szabadságharcosaink. Ellenben a sorok között elárulják, hogy a mórák és
pósák végleg elhatalmaskodnának rajtunk, ha õk célhoz érnek.
A
szamár Gorkij: õ egyféle természetrajzát adja minden szabadságharcnak. Õ
szerinte tehát a magyar mágnások és csatlósok forradalma is szent ügy volna. Ha
ugyan Gorkij valamit is tudna a mi forradalmunkról. Mi azonban, hazaárulók, kik
ezerszer különb és igazabb magyarok vagyunk minden címeres, rikoltó magyarnál,
mi tudjuk az igazságot. A mi szabadságharcosaink mindenre gondolnak. Csak
éppen mi reánk nem gondolnak: mûvészfélékre, mûvészetre, írókra, könyvekre.
Gondolnak azonban államtitkárságokra s hasonlókra. Sok minden és sok ízben
kiszakították már ez országot a kultúrnépek közösségébõl. Soha se cselekedték
azonban ezt olyan intenzíven, mint az erõsen középázsiai hajlamú koalició. Nem
politika ez, méltóságos koalició. Különben is önök voltak azok, kik a politika
egyeduralmiságát harsonázták. Ebben a nehány idevetett szóban egész belsõ
életünk boldogtalansága zokog. Nem kellünk mi önöknek: mi haszontalan
álmodozók. Önöknek bizonyára van egy új civilizáció-tervük. Önök bizonyára meg
akarják leckéztetni Európát. Benne természetesen a szamár Gorkijt és népét. De
ha mi nem kellünk önöknek, legyenek nyugodtak: önök sem kellenek nekünk. Mi
csináljuk a magunk szabadságharcát. Magyarabb ez, mint az önöké. Mi talán
gyõzünk. Önök semmiesetre sem. Tudjuk azért, hogy a szamár Gorkij beszélhet
önökrõl, míg megpukkad. Mi meghalljuk az õ beszédét. Mert mi nem csupán a
Fazekas Ágostonok kis dolgára figyelünk. Holott mi nem is szeretjük ezt a
szamár Gorkijt.
Budapesti Napló
1906. március 25.
Ady Endre
|