|
I.
A pásztorlevelek
Ezt
is megtudtuk: Bubics püspök híres pásztorlevelét Hajnóczi írta. Hát tulságosan
okos is volt az a pásztorlevél. És nagy szerencséje van az egyébként
szerencsétlen emberi nemzetnek. Hogy tudnillik nem minden pásztorlevélrõl derül
ki a leghajnóczibb igazság. A jézusi testamentum óta sok ál-pásztorlevelet kapott
a világ. Persze nem mindegyikrõl derült ki az, ami a Bubics pásztorlevelérõl.
És mégis: alighanem a pszeudó-pásztorlevelek vitték mindig elõbbre az
emberiséget.
II.
A hittan-órák
Szegeden
megmondta nekünk az igazságot a japán. De megmondta majdnem az egész Európának.
A mi sok szerencsétlenségünket a hittan-órák okozzák. Emlékszem bizony magam
is: nagykárolyi hittan-óráimon tanultam meg a legnagyobb betyárságokat.
Hazajövet pedig a zsinagóga mellett kellett eljönnünk: bevertük a szent ház
ablakait. Ilyen ihletéseket tanultam én a hittan-órákon. Holott tiszteletes
Kincses úr egyike volt a legkiválóbb embereknek. De ha katekizmus helyett
akkoriban engem például az emberiség vallomására oktatnak: mennyivel boldogabb
vagyok ma. Mennyivel jobban szeretem és õrzöm magamat. S mennyivel több hasznot
tudtam volna szerezni azoknak, akikkel élek.
III.
Aposztáziák
A
vallások emberei általában nem emberek. Megharagudnak a haldokló Bihariakra,
megbocsátanak a Battenberger Enáknak. Ha a haldokló követ el aposztáziát, megdöbbenünk.
Eszünkbe jut a túlvilág, melyben - nem hiszünk. Ellenben a fiatalok bátran
vallást cserélhetnek. Ilyenkor mi elõkelõ aufkléristák vagyunk: mosolygunk.
Mosolygásunk azt jelenti, hogy a vallás úgyis csak afféle komédia. Egy igazság
van: az élet. A fiataloknak az aposztáziát is megbocsátjuk. A halálhoz
közelállóknak az - aposztáziát sem.
Budapesti Napló
1906. március 28.
Pont
|