|
I.
Csak urak számára
Prohászka
Ottokár a haladó Egyház katonája. Székesfehérvár ékesszavú és tudós püspöke
bebizonyította ezt sokszor. Nem fél az átkos újításoktól. Az a hite, hogy
modern idõkben modern legyen még a mennybeli Üdvösség is. Most például egy
hétig minden este böjti prédikációkat fog tartani az egyetemi templomban - kizárólag urak számára. Mikor
Debrecenben vörös színlapokat osztogatnak: biztos a teli pénztár. Azt jelenti a
vörös színlap, hogy a leányokat nem kell színházba hozni. Másnap minden leány
csak az új darabról beszél. És minden leány tud a darabról. Aztán ismerjük az
okos orfeumok fogását. Egy este hetenként csak
urak számára összeállított mûsorral. Tudjuk, hogy az ilyen jeligéjû
hirdetéseknek is milyen sikere van. Prohászka Ottokár e bevált, modern trükkhöz
folyamodik. Bizonyára nemes és kényes mondanivalói vannak.
Az
élettel, a bûnbánattal és megváltással sok kényes, eddig elhallgatott ügy áll
összefüggésben. De az is bizonyos, hogy a prédikációkra a nõk lesznek a
legkíváncsiabbak. Csellel vagy bármi módon meg fogják tudni, hogy mirõl beszélt
Prohászka. És alighanem Prohászka tudja ezt legjobban. És amiket e
férfi-estéken el fog mondani, alighanem - a nõknek akarja elmondani.
II.
A cabinet noir
Szép
eszét nem felejtette ám Pádovában. Visszahozta úri szolgálatunkra Tóth Béla
diák. Idegeit azonban nem tudta rendbehozni, szegény. Fél a falevél
sarjadozásától is, és ez idõ szerint legjobban fél a cabinet noir-tól.
Összefogott a hazafiatlan Európa Tóth Béla ellen. Rettegnie kell szegénynek a
sokszor megénekelt levélhordótól is. Tehát nem fogad el a postától semmit.
Vegye ezt tudomásul a hazafiatlan Európa. Minden igaz magyar hazafi pedig
legyen kímélettel a Tóth Béla egészségéhez. Szép eszét óvatosan és nesz nélkül
imádja. Leveleket ne írjon neki. Ilyen természetû betegségnél egy semmiség
katasztrófát okozhat.
III.
A munkások színháza
Amerika
ért a cselekvéshez. Kész a Theatre of Labour. Színház csak a munkások számára.
Kár, hogy a gondolkozáshoz már nem értenek eléggé Amerikában. Rájöttek volna,
hogy ez a színház munkásellenes. Tehát közösítsük ki a munkásokat? Mert a külön
színház ezt jelenti. Párizsban is van ilyenféle színház. De mégsem ez.
Párizsban más történik. A színházak tudomásul veszik a társadalmi erõk
elhelyezkedéseinek nagy változását. A színházak tehát közelednek a jövõ
embereihez: a munkásokhoz. Ez az életnek s a dolgoknak rendje. Mindig a
kérlelhetetlenség. Mindig a dogma. Mindig a türelmetlenség. Ez nem tudományos.
És nem is okos dolog.
Budapesti Napló
1906. március 31.
Pont
|