|
- Bemutató
előadás a Nemzeti Színházban -
Elõször
a Thália fiataljai vették észre. Ni-ni: Szemere György modern színjátszók
számára tudott egy kis darabot írni. Erre, miután már a Thália lejátszotta,
észrevette Szemere György kis egyfelvonásosát a Nemzeti Színház is. Szemere
György nem mûvész. Jóízû író, ki néha még emberiesen igaz is tud lenni. E kis
darabjában az. Karácsonyi Jóska siralomházba kerül. Mindjárt akasztják. Megölte
a felesége csábítóját. Az ítélet szerint ki is rabolta. Ez nem igaz. Egyszerû,
paraszti, mély, jó, igaz ember ez a Jóska. Mer beszélni Istennel és emberrel
szemben. Csöndes és mégis megrázó, meleg, hatalmas jelenetek. Néha ízléstelenül
sok tulipános sujtás. Beszélgetés a pappal. A porkoláb õrmesterrel. Csak egyet
nem akar bevallani Jóska. Hogy õ bûnös, mert ölt. De fölmenti a vén
parasztbölcs: az õrmester. Utólag még a pap is megadja az abszoluciót a makacs
gonosztevõnek, e majdnem szent embernek. Nemesebb, bensõségesebb
színészalakítást alig láttunk a Pethes Imréénél. Ügyesebbet, szebbet sem talán
a Gabányi õrmesterénél. Még Mihályfi sem volt rossz, s ügyes a fiatal Hajdu. A
szerzõt sokszor tapsolták meg. Óriási, eleven tulipánnal a gomblyukában jelent
meg. Az embernek rögtön eszébe jutott erre az értékes darabnak minden
értéktelen szava. Az egyfelvonásos után Szemere Györgynek Erõsek és gyöngék
címû darabját játszották. Itt már nem lehetett ennyi siker.
Budapesti Napló
1906. április 1.
(Dyb)
|