137. EGY POLÉMIA

A Courrier Européen-ben, ebben az elõkelõ francia revüben magyar tollak csatáznak szenvedelmesen. A magyar válság körül folyik a csata. A polémia érdekes és tanulságos. Súlyos hatású is, mert ezt a revüt majdnem az egész világ intellektueljei olvassák. Dr. Jászi Oszkár, a magyar szociológiai társaság fõtitkára, cikket írt a francia lap számára a magyar krízisrõl. A jeles, fiatal tudós és publicista keserû igazságokat vágott a koalíció fejéhez. Megmagyarázta a külföldnek, hogy micsoda is ez a küzdelem. Rákosi Jenõ fõrendiházi tag válaszolt dr. Jászi Oszkár cikkére. Elmondta e cikkben azt, amivel a koaliciós tollak a külföldet traktálni szokták. Most aztán dr. Jászi Oszkáron kívül dr. Szalay Aladár is levelet küldött a Courrier Européennek. A magyar peernek a „sovinisztának és klerikálisnak” - mint dr. Jászi aposztrofálja - állításaira keményen válaszol dr. Jászi Oszkár. Az általános választói jog dolgában Bismarck példájára hivatkozik. Hangsúlyozza, hogy a koalíció ellen a radikális haladás hívei nem a Fejérváry-kormány kedvéért szállnak síkra. De mert bizonyos, hogy Magyarországot csak a magyar társadalom struktúrájának egészséges megváltozása mentheti meg. A kiváltságosak államából népállamnak kell megszületni. Még keményebb igazságokat mond el a koalícióról Szalay Aladár. A választói jog körül folyó kertelést ismerteti. Az Apponyi Albert és Rákosi Jenõ iskolájába tartozó politikusoknak egy céljuk van, mondja: tovább is néhány száz emberé legyen Magyarország. Pirító, de sajnos, egész igazságokat sorol föl. Hogy például még ma is, a huszadik században, Magyarországon elõkelõ politikusok mint vélekednek a szocialistákról. Azért kell a harc az õsi alkotmány nevében, de valóságban értéktelen katonai vívmányokért, hogy ne kerüljön sor a szociális és gazdasági reformokra. Az ezeréves és ezer év óta konzervált alkotmány állandó emlegetésére azt mondja a levélíró: az alkotmány nem olyan portéka, mely minél öregebb, annál jobb. Mindkét válasz pedig azt a valóságot fogja eszébe juttatni azoknak, kik a polémiát olvassák, hogy a világ nehezen halad. Magyarországon, mely mégis csak közel van Európához, a szociális világalakulás idején olyan nyelven beszélnek a haza nevében pártok, melynek szavai már rég kihullottak a kultúr­embe­riség szótárából. Még szerencse, hogy külföldön látják azt is: a koalíció nem Magyarország.

Budapesti Napló 1906. április 3.